Hamvas Béla a szerelemről és a szexusról
Hogy az állatvilág a sexusban szimmetrikusan jobbra és
balra, fent és lent, pozitív és negatív oldalon elhelyezkedő lényeket egyesít,
az talán lehetséges. De hogy az embernél a szerelem éppen a merőben különböző
világokat és lényeket olvasztja egybe, az egészen bizonyos. Hiszen, ha csak az
egymást kiegészítő alakok egyesítése lenne, alig érné el azt, az embert
metafizikai gyökeréig átható és megmarkoló kívánságot, amit minden ember át
kell hogy éljen, és ha nem éli át, szegényebb marad, mint egy vak koldus. A váratlan
csoda és elképzelhetetlen pillanat a szerelem misztériumában éppen az, hogy
akik egybeolvadnak, nem is tartoznak és sohasem tartoztak egybe. A szerelem
magyarázatát a természetben senki sem találja meg; a természetben csak sexus
van.
***
A máj, az epe, a lép, a belek, a sexus ugyanonnan valók,
ahonnan a giliszták, a tengeri rózsák, rákok, hernyók és százlábúak. A belek
ugyanazt teszik az emberben, amit a polipok és anemoniák: szívnak. Ugyanolyan
lassan dagasztanak, ugyanolyan fénytelenségben élnek, ugyanolyan mohók és
vadak, és látványuk ugyanolyan irtózatos. És az ember tudja, hogy a léleknek is
van ilyen sziklaalatti és harasztalatti része, amely a félelmetes férgektől
éppen úgy nyüzsög. A tudattalan, ha önmagát ki akarja fejezni, mindig óceán
vagy erdő képében jelentkezik. S ebben az óceánban, amely nem egyéb, mint erdő
a víz alatt – és erdőben, amely nem egyéb, mint óceán a földön, ebben az emberi
lélekben, amelynek tudatalatti része az óceán mélye, Poseidón uralkodik vad
kentaurjaival és haltestű asszonyaival, meg nem szelídíthető és nyüzsgő
férgeivel, százlábúival, skorpióival, piócáival, polipjaival, vérszomjas,
mérgező, sóvár sárkányaival, szégyentelen mohóságával, szemérmetlen
zsákmányéhségével, szívós önzésével, alvilági dühével. Ez az ember poseidóni
világa, a felkorbácsolt vér innen hozza fel a képeket és vágyakat, amelyeket az
agyvelő borzadva próbál letagadni és irtózva utasít vissza, és igyekszik
visszanyomni, le, le, a felszín alá, visszadobni a tengerbe és eltüntetni!
(Poseidón)
***
Sohasem szabad elfelejteni, hogy a lét a test, a lélek és a
szellem egysége. A szerelem száma is három, nemcsak erós, nemcsak agapé, hanem
sexus is.
(Silentium)
