Hamvas-szókincstár
Hamvas-szókincstár
„…a szó megnevez és megszólít, életre kelt”
Szakács Gábor szerkesztésében
Az a tíz-húsz-harminc kép vagy zenemű vagy vers, amely az embert hosszabb ideig kíséri, meghitt élettárs. Az az egészen kevés gondolat, amelytől sohasem válik meg, amely minden időben gondolkodás tárgya, örök és kimeríthetetlen forrás, vezető irányelv: az meditációs objektum. Objektuma állandó szemlélődésnek, mindig újból és újból való megrendült csodálkozásnak. Az ember megtanulja százféleképpen alkalmazni, úgy tudja nézni, esetleg
órák hosszat, mint a keleti aszkéták mandaláikat. Mint a misztikusok a világ nagy jelképeit: a csillagot, a kört vagy a háromszöget. Meditációs objektum a kép, vagy gondolat, amely az emberbe állandóan visszatér, amely mindig új és új alakban, de mindig sajátságosan egyformán ugyanaz tud maradni. (Anthologia humana 15. o.)
Európa vak és gyógyíthatatlan tevékenységmániája volt, és maradt akadálya annak, hogy az ember itt az őskori és keleti szentkönyvek alapszavait megértse. Ezek az alapszavak – a többiről ezúttal nem beszélve – elsősorban az ember számára elérhető legmagasabb állapot kifejezői. Ez a szánkhjában a Purusa-Prakriti, a Védántában az Átman és a nirvána, a jógában a nivritti, Buddha beszédeiben a súnjata, a taoban a vu-vei… Az őskori szentkönyvek alapszavai számunkra nem akkor érthetők, ha a tevékenység, hanem ha az életmű gondolatából közelítjük meg. A vu-vej szó fordítása hűen nem nem-tevékenység vagy nem-cselekvés, hanem az egyéni életmű építésétől való tartózkodás. A jógában a nivritti nem a maradéktalanul pacifikált és passzív tudatot jelenti, hanem az olyan tudat nyugtalanságának elsimítását, amit az ember az életmű építésével kelt önmagában. A nirvána nem nem-létet, ürességet és a semmit jelenti, hanem az individuális életmű leépítésének végső tiszta és átlátszó állapotát. Mert az életmű megsemmisítése a lény abszolút megmaradása. Az életmű mindig objektum marad, ha pedig objektum, a világhoz tartozik, mulandó, változó, káprázat; ha nem objektiválódik, lény marad az abszolút létezésben. (Patmosz II., 196. o.)
Elégedjünk meg azzal, hogy a szavak sem fix pontok, és minden végleges megfogalmazás, és így a →definíció is komikus. (Karnevál I. 131. o.)
"Szeretném megosztani veletek Hamvas-szókincstáramat. Sok évnyi munkával eddig jutottam vele (remélem, Czakó Gábor nem veszi rossz néven, hogy más is vállalkozott a megírására). Tavaly befejeztem a kiadói pályafutásomat, úgyhogy nem lesz könyv belőle. Persze ebben a formában nem is lenne az, hiszen még van csiszolnivaló rajta. Nyersanyag, de azt hiszem, így is használható.
Abban a reményben adom most közre, hogy a kezdő Hamvas olvasónak segít egy kicsit eligazodni Hamvas világában, és talán a régieknek is tud új támpontokat adni.
Az oldalszámok nem jelölik minden esetben a pontos helyet, mert az utánnyomások tördelése eltérhet az előzőekétől, de a téma és az idézet azon a tájon keresendő." - vallja a szerző.
Innen tölthetitek le: https://goo.gl/R3ijdS (pdf formátum)
Onkológia Intézetben, de a budapesti Hamvas Béla Kör és A Vértes Agorája (Tatabánya) meghívottjai között is megtaláljuk.