Mindenkinek van ideje ébernek lenni - interjú Dúl Antallal (2007)

Beszélgetés Szakács Gáborral, a Hamvas-műveket gondozó Medio Kiadó munkatársával

Kérdezett: Zsolt

Kevesen tudják, hogy a Hamvas-kötetek megjelenéséhez te is nagyban hozzájárulsz munkáddal. Mivel telnek a napjaid a Medio Kiadónál?

Nincs két egyforma napom, mivel nagyon sokféle munka van a kiadóban, és mindet el kell végezni ahhoz, hogy egy kész könyvet a kezedbe vehess. Ma például főleg adminisztratív dolgokkal foglalkoztam. Ha végeztünk az év lezárásával, elkezdjük a következő kötet előkészítését. A szatirikus írásokkal szeretnénk folytatni, és ha lesz rá lehetőségünk, idén újra kihozzuk a Szareptát. Szerencsére kollégámmal, Palkovics Tiborral minden munkában remekül együtt tudunk működni, nem csak a könyvek előkészítésében – ha szükséges, pályázatot írunk, vagy becipeljük a könyveket, elmegyünk könyvelőhöz, postára, vagy éppen könyvbemutatóra.

Hogyan kerültek az életedbe Hamvas írásai, emlékszel mi volt az, ami megfogott?

Az érettségi után akadt a kezembe először egy Hamvas-kötet, amit be kell vallanom, pár oldal után letettem. Néhány hónap múlva egy ismerősöm hívta fel a figyelmem a Scientia sacrára, ami annyira megfogott, hogy éjjel-nappal azt olvastam. Úgy éreztem, hogy pontosan ez az, amit kerestem. Így több mint húsz év után visszatekintve tudom, hogy amit akkor adott nekem Hamvas, az egyfajta beavatás volt, új távlatokat nyitott az életemben. Ezután visszatértem az előzőleg félbehagyott Szellem és egzisztenciára, aztán következett a Silentium, Az öt géniusz, A láthatatlan történet, a Bor stb. Könyvtárba jártam, mindent elolvastam, amit róla vagy tőle felleltem. Ez persze a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején, még az életműsorozat indulása előtt nem volt sok, legalábbis az én éhségemet nem elégítette ki.

Mikor és hogyan kerültél a Medio Kiadóhoz, elmeséled?

2001-ben adott először munkát Antal, az életműsorozat 6. kötetének, a Tabulának a korrektúrájában vettem részt. A következő években a korrektúra mellett kaptam tördelni valót is, 2006 óta pedig „alkalmazott” vagyok, egyre több feladattal. Ma Tiborral ketten végzünk mindent, de természetesen tartjuk a kapcsolatot Antallal.

És Dúl Antallal hogy kerültél kapcsolatba?

Már főiskolásként ismertem meg Antalt 90-ben, Biegelbauer Pál révén. Pali évekig katolikus pap volt, abban az időben már családos ember és könyvtáros, és óriási szerencsémre óraadó tanár a főiskolán. Hamvas és Antal mellett ő a harmadik ember, akitől rengeteget tanultam. Persze vannak mások is, de itt most nehéz lenne felsorolni mindenkit, akiknek hálával tartozom. Mindent, ami elérhető volt, elolvastam Hamvassal kapcsolatban, de hiányérzet maradt bennem. Mint már annyiszor, Palihoz fordultam segítségért, ő irányított Antalhoz, aki szerinte a téma legavatottabb ismerője.

Milyen hiányérzet, és hogyan segített ebben Antal?

Hamvast még akkoriban is agyonhallgatták, de abból, amit addig megtudtam, számomra egyértelműen kiderült, hogy itt ennél sokkal többről van szó. Szükségem volt tájékozódási pontokra, emberekre, akik útba igazítanak. Antal segítségével tovább tudtam haladni.

Szerinted milyen értéket képvisel és mennyire fontos az a munka, amit a Kiadóval vállaltok, itt és most?

Valaki azt mondta nekem egyszer, hogy már csak azért megérte magyarnak születni, mert magyar nyelven olvashatja Hamvast. Persze az ügy nem áll meg az ország-nemzet határnál. Hamvas alapállásról, az emberiségről, mint egyetlen hiteles közösségről, éberségről beszél, csupa olyan dologról, ami segíthet nekünk megszabadulni ebből az őrületből, amiben általában élünk. Ehhez a belső munkához nyújt segítséget a Hamvas-életmű. A legfontosabb feladatunknak tartom, hogy ez az életmű lehetőleg folyamatosan elérhető legyen.

Hogyan jellemeznéd az Antallal való kapcsolatodat, jelenleg, és hogyan alakult-változott az évek során?

A mi kapcsolatunk nagyon sokrétű, nehéz lenne itt leírni huszonöt év történéseit, még ha csak a legfontosabbakra szorítkozok is. Vannak persze vitáink is, de a legfontosabb az, amit az előbb mondtam – rengeteget tanultam tőle.

Például mit?

Palitól az egész-ségről, gyógyításról, kereszténységről tanultam sokat, Antalt Hamvassal kapcsolatban kerestem meg, ez volt a kezdőpont. Az első időkben az Akadémia Könyvtárban találkoztunk, ott dolgozott akkoriban, és nagyon készségesen segített nekem mindenben. Azt hiszem, apránként végigvettük a teljes Hamvas-életművet. Szóba került Hamvas élete, a horoszkópja, a Karnevál, hozott nekem fotókat, ajánlott könyveket. Később évekig együtt meditáltunk, tanácsokat adott a meditációhoz, rengeteget beszélgettünk, akár kerti munka közben is, Szentendrén. Téma volt a Jóga-szutra, a zen, koanok, a Mágia-szutra, a kereszténység, a buddhizmus. Sokszor aktuális problémákat beszéltünk meg, lemérve a szellemi hagyományon.

Hogy van különben Antal egészsége?

Már több mint három éve betegeskedik, az állapota nagyon hullámzó.

Ritkán hallani, hogy a puszta olvasáson túl vezet egy mű – te is azt mondod, hogy „a belső munkához nyújt segítséget a Hamvas-életmű”. Kicsit reflektálnál erre, kérlek?

Azokat az írásokat kell megkeresni, azokkal érdemes foglalkozni, amelyek a centrum felé mutatnak és onnan szólnak. Hamvas művei és az általa emlegetett írások ilyenek, de önmagában az olvasás, azt hiszem, kevés. Kell hozzá az olvasó érzékenysége is, kell fül a halláshoz. Patandzsali írja, hogy a szentkönyvek olvasása nagyon fontos, de továbbmegy, és kiegészíti a belső fokozatokkal, a meditáció útjával. Ebben is megegyeznek Hamvassal. A Mágia szutrában olvashatjuk, hogy módszert mindenki maga csinál, de vannak évszázados-évezredes hagyományok, ezek mind jól használhatóak – például a jóga, a zen stb. Az olvasás és a meditáció így jól kiegészítik egymást. A Patandzsali Jóga-szutrájában leírtak, a Szív-szutra, Herakleitosz mondatai, a Védák mind a belső út útjelzői. A Hamvas-életmű tele van ilyenekkel, ébresztenek és mutatják, hogy éppen hol jár az ember.

Hogyan van jelen életedben a hagyomány?

Remélem, hogy amit olvasok, meditációban, a kertben vagy Bachot hallgatva tudok, azt veszekedés közben sem felejtem el egészen. Törekszem, több-kevesebb sikerrel.

Bizonyos szempontból egy „raktáros” műveivel dolgozol, néha raktárosként is - talán nagyjából ugyanabban a társadalomban? Szerinted mi változott a világban Hamvas óta?

Az ötvenes évek Magyarországon nagyon sötét korszak, és Hamvasnak nem sok választása volt, segédmunkából kellett élnie. A Patmoszban azt írja, hogy ez óriási hátrány a nyugatiakkal szemben, akiknek volt utazási lehetőségük, könyvtár, egyetem állt a rendelkezésükre – de inkább előny, folytatja, mert így nagyon kiélezett helyzetekben kellett realizálnia azt, amit tudott. Ez nagyon jellemző Hamvasra, soha nem elégedett meg a negatívummal, megkereste mindenben a pozitívumot. Nézd meg a Tiszapalkonyán készült fotókat Hamvasról, nincs összetörve, sőt derűsen néz ránk. Tartása van és szellemi távlata ebben a helyzetben is. Az írásaiból, leveleiből és a naplóiból persze tudjuk, hogy ezt a derűt nem kapta ingyen, keményen megdolgozott érte. Azt mondta, hogy ő már az árok szélén is megírja művét. Nem kívánom vissza azt az időszakot, ma jóval nagyobb a mozgásterünk.

Egy „raktáros” műveivel dolgozom már jó pár éve, igen, néha én is raktárosként, máskor a kiadó ügyvezetőjeként vagy szerkesztőként, tördelőként, ahogy hozza az élet – de ezek csak szavak. A szellemi hagyomány szívügyem volt már húsz éve is, és az lesz húsz év múlva is. Örülök, hogy ma hozzájárulhatok a könyvek megjelenéséhez, nem válogatok a munkákban. 

Sokszor hihetetlen ellenszélben dolgozunk, kész csoda, hogy megjelennek Hamvas-könyvek, ahogy csoda volt annak idején az is, hogy nem csukták le Hamvast. A hazugság-erőszak-kizsákmányolás más hangsúlyokkal ugyan mint az ötvenes években, de most is jelen van mindenhol a világban. Ugyanakkor vannak segítő erők is. Ma nem kell titokban olvasni. A legkülönbözőbb emberek jönnek hozzánk könyvet vásárolni: jómódú vállalkozó, diák, családanya, nyugdíjas, egyetemi tanár, zenész, szakmunkás piszkos ruhában, egy közeli építkezésről elugorva egy kötetért. Ez Hamvast látszik igazolni: a spirituális érzékenység nem függ semmitől, felébredhet bárki, bárhol, bármikor.

Milyen világtrendeket érzékelsz, merre tartunk?

Ismered ezt a szöveget? Mit gondolsz, hány éves?

Kihez beszéljek mainapság? – Az emberek mohók,

s akire az ember számít, annak nincs szíve.

Kihez beszéljek mainapság? – Nincsen többé

igazságos ember, a földön a gonoszak uralkodnak.

Kihez beszéljek mainapság? – Az országot a bűn

árasztotta el, s ez határtalan, határtalan.

Az életunt beszélgetései (Kr. e. II. évezred, Egyiptom)

Mintha ma írták volna. A hatalomért, a pénzért és a hírnévért folyó harc változatlan évezredek óta mindenhol. Ugyanakkor nem csak hataloméhes diktátorokat és őrületet, háborút, globális felmelegedést látunk világszerte, hanem ébredezést is. Pali mindig azt mondta, hogy a forradalom vagy belső, vagy semmilyen. Nincs más út a problémáink megoldására. Egyre több tudományág kutat az eddigiektől eltérő irányban: az elméleti fizika, az alternatív közgazdaságtan, a pszichológia, új (régi) növénytermesztési módszerek stb. Szomorú, hogy India, Buddha országa atomhatalommá vált, vagy mit mondana Lao-ce Kínáról – ugyanakkor nagyon szép kísérlet Bhután. Csak az egységtudat felé megnyílt politika hiteles. Sajnos nem sok olyan politikus, jogász van, mint Gandhi, olyan orvos, mint Albert Schweitzer, olyan király, mint Asóka, vagy olyan raktáros (könyvtáros, újságíró, földműves), mint Hamvas Béla. Mindenesetre vannak példák, erre kellene indulnunk.

És merre tart ezen belül a magyar világ, szerinted?

A magyarság nagyon megosztott, ezt tapasztalom a politikában, a művészvilágban, a könyvpiacon, családokban, szinte az élet minden területén. De vannak biztató jelek az együttműködésre, amely minden esetben valamilyen szellemi centrum körül lehetséges. Nagyon jó útmutatás Hamvas egyik írása, Az öt géniusz. Más nemzeteknek valamivel könnyebb dolguk van, általában 2-3 géniusz, szellemi hatóterület van náluk jelen. Nálunk öt, és ez sajnos alap lehet a megosztottságra. Ha azonban sikerül ezt az ötöt összefogni, az óriási erő, persze nem hatalmi értelemben. És itt már át is léptük az országhatárt: az egyetlen hiteles közösségnek Hamvas az emberiséget tartja, ahol szó sem lehet hatalmaskodásról, senki nem ellenség. Ezen belül nyeri el valódi színét, helyét minden nemzet, soha nem a másik rovására. Az egységet megvalósítani pedig brahman, szellemi ember, a brahmani tudat jelenléte nélkül sem az országban, sem az országok között nem lehetséges. Ha ez a nyitás megtörtént, az utolsó sejtünkig ható változás indul el az életünkben: igaz ez minden emberre, legyen az közgazdász, művész, politikus vagy bolti eladó – így még követ is másképp hord az ember.

Látsz-e jelenleg ilyan brahmani erőt a magyar világban, aki kívül-belül össze tudná fogni mind az 5 géniuszt?

A brahman elsősorban éber. Éber jelenlét a világban, mindegy, hogy ki, mindegy, hogy hol. Amit az öt géniuszról mondtam, elég vázlatos, a könyvben sokkal árnyaltabban jelenik meg. Nekünk itt van Hamvas, ő az, akire leginkább érdemes odafigyelni. Körülötte láthatsz egyfajta kristályosodási folyamatot. A jó mester azonban nem láncol magához, hanem megnyit. Nézd meg A száz könyvet, Az ősök nagy csarnoka köteteit, de bármelyik írását, ezer felé el lehet indulni. Persze végül erről az ezerről kiderül, hogy egy. Ha az ember megakad egy problémával, nézze nagyobb távlatból, keressen helyette egy nagyobbat, a kisebb így szinte magától helyére kerül. Megakadtunk ebben a szétszakítottságban, nyitnunk kellene egyetemes értékek, a szellemi hagyomány felé. Nincs magyar vagy szlovák vagy angol megoldás, alapállás van, ami univerzális. Nincs kétféle csend, éberség, ahimszá, megszabadulás, szeretet. A realizálás útja pedig személyes: azok között a körülmények között, ahol éppen vagyunk, azokkal a képességekkel, amikkel rendelkezünk, adott országban, adott szokásokkal, életrenddel, személyesen kell helytállni, senki nem fog össze helyettünk semmit. Csak a teljes jelenlétből fakad valódi jövő, írja valahol a Naplókban Hamvas. Segítséget persze kaphatunk azoktól, akik nálunk előbbre járnak.

Dúl Antal és Szakács Gábor (2007)

Milyen formában – vagy inkább kin keresztül van jelen az említett brahmani tudat jelenlegi életteredben?

Mindenki életében jelen van, intenzíven vagy kevésbé intenzíven, az utóbbi a jellemző. Enélkül egy lépést sem tudnánk tenni. „Megvilágosodási fokozatuk és nem tudásuk arányában különböznek egymástól az emberek” – még egy mondat Hamvastól, a Naplókból. Segítséget persze kap mindenki, de hogy jelen legyen ez a tudat, ahhoz nem kell közvetítő.

Megneveznél konkrétan valakit - vagy nem szükséges? 

Kiemelkedik-e egy-egy élő személy mindebből – akit másnak is ajánlanál, túl a személyes érintettségen?

Főleg egyfajta hozzáállást tudok ajánlani a kereséshez. Van egy Buddha-beszéd, amiben azt javasolja a tanítványoknak, hogy úgy vizsgálják az ő tanítását, mint az aranyműves az aranyat, aki a legkülönfélébb módszerekkel teszi próbára azt – égeti, karcolja, savazza -, és így győződik meg róla, hogy ami a kezében van, az valóban arany.

Pali 2001-ben meghalt, Antal beteg, jó ideje nem tart előadásokat, de a neten mindkettőjüket meg lehet találni. Akiket tudok ajánlani, nem biztos, hogy mindenkinek megfelelnek, és persze a teljesség igénye nélkül. Aki erős keresztény gyökerekkel rendelkezik, annak Mustó Péter biztosan sokat tud adni, vagy Willigis Jäger, aki bencés szerzetes és zen mester. De azok is, akiknek a buddhizmus szimpatikusabb, rengeteg iskolát, módszert, tanítót találhatnak. Ott van pl. Mireisz László a buddhista főiskoláról. Nagyon szimpatikus nekem Fazekas Gábor kísérlete, aki MBSR tréningeket vezet, emellett olyan ingyenes programokat szervez, ahol meg lehet ismerkedni meditációs technikákkal, iskolákkal, tanítókkal, könyvekkel. Keresni kell, és ha kész a tanítvány, megjelenik a mester.

Szerinted Hamvas mit tesz hozzá a magyar kultúrához, mi az, amit ő képvisel?

Ahogy beszélgetésünk elején idéztem egy ismerősömet, már azért érdemes magyarnak születni, mert eredeti nyelven olvashatjuk Hamvast. Olyan intenzíven, olyan ébresztő erővel ír, ami egészen kivételes, és ezzel az erővel szétfeszít minden megszokott keretet. Helyette ad nekünk mást: trükkök, mutatványok helyett egyszerűen normálisnak kell lenni. Ez azonban nem orvosi vagy pszichológiai értelemben vett normalitás, hanem a szellemi hagyományban van megalapozva, éberség kell hozzá, tisztában kell lenni valódi önmagunkkal. Ez a legnagyobb feladat, a legtöbb, amit elérhetünk. Minden más ebből következik. Amit Hamvas tanít, általános és emberi, mindenkire érvényes. Ahogy mondja, színtelen és egyszerű mint a fény – mi lenne velünk enélkül a fény nélkül?

Hogyan fogalmaznád meg miért tagadja irritáltan, teszi még mindig félre Hamvast a magyar gondolkodó (?) réteg nagy része?

Hamvas nagyon megosztó. Hogy többségben vannak-e azok, akiket irritál, azt nem tudom. A gondolkozásról azt írja Hamvas, hogy sehol nem szabad megállni, semmilyen határon nem szabad azt felfüggeszteni. Azt hiszem, a valóban gondolkodó ember, ha meg is akad valahol, nem teszi félre teljesen ezeket az írásokat, még akkor sem, ha esetleg irritálja. A kényelmetlen kérdéseket végig kellene gondolni – pl. mit akar azzal Hamvas, hogy vallás, filozófia, tudomány könnyíteni akar az élet terhein, a hagyomány az embernek visszaadja önmagát, vagy hogy amennyit másnak hazudik az ember, az semmi ahhoz képest, amennyit magának.

Miképpen látod azt, hogy Hamvas egyre inkább jelen van az aktuálpolitika felszínén? És nemcsak arra gondolok, hogy egyre több „politikus” használ Hamvas-idézetet, hanem pl arra, hogy van olyan aktuálpolitikai, szervezeti hozzáállás, ahol központi, kiemelt helyet kap Hamvas, mint ideológai alap?

Néha eljátszom a gondolattal, hogy azoknak a  politikusoknak, közszereplőknek, akik még nem ismerik Hamvast, vagy csak egy-két idézetet, összeállítok egy „indulócsomagot”: A bor filozófiája – oldottsága miatt, együtt Az öt géniusszal – a magyarság helyzete más megvilágításban, A láthatatlan történet – különösen a Vízöntő és az Ünnep és közösség című írások, Karnevál – a beavató regény, Patmosz – öregkori éleslátás, sok aktualitással, végül a Paradoxon az igazságtalanságról.  

Hamvas nem volt sem jobboldali, sem baloldali, amit ő képvisel, túl van mindenféle ideológián és aktuálpolitikán. Felhasználják itt is, ott is, legutóbb kifejezett tiltakozása ellenére még a nevével fémjelzett díjat is hoztak létre. Ezek között a próbálkozások között sok a visszaélés – lelkük rajta. Ami viszont pozitív, hogy mutat egyfajta érintettséget, és ez hosszabb távon talán oda vezet, hogy végre megjelenik a szellemi hagyomány ezeken a területeken, nem csak egy-két jól hangzó mondat erejéig.

Az életműsorozat részeként várható-e valami olyan mű, amire nem számítunk, és ami esetleg meglepetés lesz?

Nem tudom, kinek mennyire lesz ez meglepetés, néhányan talán olvasták már ezeket az írásokat kéziratban. Most következnek a szatirikusok, aztán lesznek a válsággal foglalkozó kötetek, ifjúkori írások. Hogy hány kötet pontosan, azt nem tudom, 5-6 biztosan.

A neten újra elkezdtek felbukkanni itt-ott a különböző Hamvas-művek letölthető verziói. Változott-e a hozzáállásotok ehhez a kérdéshez? Illetve ide kapcsolódik a kérdés, hogy tervezitek-e az életműsorozat digitális kiadását?

Igen, a neten kiirthatatlanul ott van minden, ami egyszer felkerült. Sokan arra hivatkozva teszik fel, hogy Hamvas közkincs. Persze, természetesen az, ahhoz viszont, hogy megjelenhessenek a könyvek, működtetnünk kell egy kiadót, és rengeteg időt, energiát, pénzt fordítunk erre. Ezt nem panaszképpen mondom, mert ezt vállaltuk, örömmel dolgozunk. Csak ha közkincsként gondol valaki Hamvasra, tegye mellé gondolatban ezt a „közteher” részét is. Ha valakinek nincs pénze megvenni a könyvet, rendelkezésére áll a könyvtár – én is oda jártam -, és ígérem, ha valaki úgy érzi, az élete múlik rajta, hogy hozzájusson valamelyik kötethez, és nincs pénze, adok neki olvasnivalót. Hosszútávú terveink között szerepel a digitális kiadás is, de mostanában nem volt energiánk ezzel foglalkozni.

Nemrég értesítettetek a hírleveletekben, hogy létrejött a Hamvas Béla Alapítvány. Mondanál-e erről többet nekünk?

Az alapítványt éppen csak bejegyezték, alapítója Dúl Antal, hárman dolgozunk benne: Vaik Dóra, aki ismeri Hamvast és jogi ismereteivel nagyon sokkal járulhat hozzá az alapítvány működéséhez, kollégám, Palkovics Tibor és én. Szeretnénk létrehozni egy archívumot, Hamvashoz, a szellemi hagyományhoz kapcsolódó anyagot, lehetőséget teremteni az elmélyült munkára, olvasásra, meditációra, a témához kapcsolódó nívós előadásokra. Remélem, sikerül mindezt megvalósítani, nem csak terv marad.

Elég sokat élsz és mozogsz Hamvas műveinek közvetlen közelében, konkrét és átvitt értelemben egyaránt - volt-e valaha Hamvas-csömöröd?

Hamvastól nem, ami viszont néha körülötte folyik, attól időnként igen.

Melyik Hamvas-írást ajánlanád annak, aki még sosem olvasott tőle semmit de szeretné megismerni?

Az esszék valamivel könnyebbek, legtöbbször ezeket javasolják. Nagyon jó a Bor, de sokan itt meg is állnak, pedig tovább kellene indulni! A Silentium gyönyörű. A Jázmin és olaj líraiságával, vagy a szigorúbb hangvételű Apokaliptikus monológ. A Patmosz – öregkori, érett esszégyűjtemény. Ismerek olyat, aki a Karnevállal kezdte, vagy a Scientiával. Azt mondhatom, nincs recept, valahol, mindegy hogy hol, el kell kezdeni. A könyv úgy is megtalálja az olvasóját.

Már sok éve zen gyakorló vagy, úgy tudom. Miért fontos számodra a meditáció?

Gyakorlom a zent már egy ideje, bár ez nem hagyományos zen vonal, mert találkoztam ugyan több tanítóval, mesterrel, de nem tartozom egyik iskolához sem. A zen pedig nagy súlyt fektet a mester-tanítvány láncra. És hogy miért fontos nekem? Időről időre emlékeztetem magam, hogy ki is vagyok valójában és hogy mi a fontos az életben és mi nem. A mindennapos csend, meditáció az életem része. A csendet szerencsére még egyetlen vallás sem tudta kisajátítani magának.

Kapcsolódó:

Mindenkinek van ideje ébernek lenni - interjú Dúl Antallal (2007)

A fenti interjú(ka)t senki ne másolja át könyvébe vagy használja fel bármilyen formában előzetes egyeztetés nélkül, még a Nap Kiadó sem.