Kónya Eszter az eltűnő csend köréről

"Képsorozatomhoz gondolati alapot merítettem Hamvas Béla esszéiből, melyekben több helyen is felfedezhető a gondolat, hogy a csend köre, mely eltűnőben van a földről, megvédendő. Az emberi élet a csend körének eltűnésével egyidőben zavarodhat meg. Tapasztalom magam körül a tendenciát a médiában, s így sok ember mindennapjaiban is, mely elfogadja a zaj térhódítását, ahogyan mindazt, ami harsány, manipuláló. Képsorozatomban szeretném kifejezni hitemet a csendben, mint értékben, és azt, hogy nem értek azzal, ahogyan a média és a reklámok túlmagasztalják az emberi élet külsőségeit, megfeledkezve arról, hogy az embernek belső élete is van, amely, úgy hiszem, az emberhez méltó élet szempontjából sokkal lényegesebb. "
Kónya Eszter, grafika, Hamvas Béla, csend

Képsorozatom azt a kérdést próbáltam megközelíteni, hogy hol találja meg az ember a helyét a világban, mi módon lehetséges a transzcendensel való kapcsolatbalépés. Ezeknek a magánmitológiából kivetülő belső vízióknak előzményük van, hiszen a sorozat elkészítését megelőlegezték azok az évek, amikor humán osztályban különböző élméleti órákon (irodalom, történelem) a jegyzeteimet illusztrációkkal egészítettem ki. Ezek a lapszéli margórajzok több átalakuláson mentek át, ebből az anyagból készült el az angyal témájú grafikai sorozat.

Rajzaimban megpróbáltam az ember helyét megjelölni a világban, és annak lelkiállapotát tükrözni. Szándékomban állt egy olyan teret létrehozni a grafikus képekben, amelyek a befogadó számára megnyugvást árasztanak. A jelen képek szerepe tehát nem az, hogy realista módon dokumentálják 2013 társadalmi válságait, hanem képeim segítségével egy olyan alternatívát mutatok be, amelyben az emberhez méltó élet elérése lehetséges. Képeimmel tehát a baj megelőzésére, illetve gyógyítására vállalkoztam.

A sorozatban kifejezésre jut az embernek a természettel való közelségének fontossága. A képeken szereplő személyek közérzetét befolyásolja az, hogy milyen tárgyak, élőlények és jelenségek veszik körül. Felfedeztem, hogy a természet, a fák jelenléte, a tenger megjelenése harmóniával tölti fel a kompozíciókat.

A képsorozatban megfigyelhető képi világ kialakulására nagy hatást tett az angol gyermekillusztrációs hagyomány (Korky Paul, Sally Nightingale, John Harrold), és más nemzetiségű illusztrátorok (Richard Scarry, Jean de Brunhoff, Irsa Katalin, Mirko Hanák), valamint Jean Effel. Utóbbinak humora, humanista értékrendje, témaválasztásai, könnyed leegyszerűsítő vonalvezetése meghatározó volt számomra. A hatások között megemlíteném Paul Kleet, akitől a színek, textúrák és formák kísérletezőkedvét, egyéni kezelését tanultam, valamint Marc Chagallt, aki a belső világ élményeit, eseményeit és a szakrálist kötetlenséggel és bátran ábrázolja.

A japán művészet is hasonlóan hatással volt rám. Különösen Hokuszai képeiben a leegyszerűsítő vonalkezelése, harmonikus formái, egységesen kitöltött színfelületei és a természet jelenléte. A japán művészetnek szintúgy sajátossága a megnyugvás, a meditatív hangvétel és az elményült szemlélődés. Képeim elkészítésekor azon hitemet próbáltam kifejezni, miszerint a nyugalom és a csend nem csupán a természet tulajdonsága, hanem emellett az ember életének egy nagyon fontos összetevője és fundamentális szükséglete is.

Kónya Eszter, grafika, Hamvas Béla, csend
Képsorozatomhoz gondolati alapot merítettem Hamvas Béla esszéiből, melyekben több helyen is felfedezhető a gondolat, hogy a csend köre, mely eltűnőben van a földről, megvédendő. Az emberi élet a csend körének eltűnésével zavarodhat meg egyidőben. Rajzaimban elemeztem a jelenséget, amelyet a csend meghittségének nevezhetünk, s amely kapcsolatban áll a rendezettséggel, az idillel, a kontemplációval, az álmodozás gyermekkorból átmentett és újból felvállalt képességével, az ember belső érzelemvilágának gazdagságával és emellett az imával, a transzcendenssel létesített kapcsolat képességével is.

Tapasztalom magam körül a tendenciát a médiában, s így sok ember mindennapjaiban is, mely elfogadja a zaj térhódítását, ahogyan mindazt, ami harsány, manipuláló. Képsorozatomban szeretném kifejezni hitemet a csendben, mint értékben, és azt, hogy nem értek azzal, ahogyan a média és a reklámok túlmagasztalják az emberi élet külsőségeit, megfeledkezve arról, hogy az embernek belső élete is van, amely, úgy hiszem, az emberhez méltó élet szempontjából sokkal lényegesebb. 

A szöveg forrása itt, további képek itt.
"Aldous Huxley kiszámította, hogy a csend köre évenként tizenhárom és fél kilométerrel szűkül. Már nincs messze az idő, szól, amikor a csend a földről tökéletesen eltűnik. Boldog lesz, akinek néha sikerül a Himalájában, vagy az óceánon félórás megnyugvásban részesülni. A meghittség köre egyre kisebb." Hamvas Béla