Munkatársak Hamvas Béláról - Szabó Mihály és B. Molnár Márta emlékei

Mi nem a Hamvas Béla írói és filozófiai munkájával kapcsolatban kialakult nimbuszban kívánunk megfürödni, - mégcsak nem is ezt a nimbuszt kívánjuk kiegészíteni, hanem Hamvas Bélát, a géniuszt, mint embert, szeretnénk kicsit közelebbről megismertetni a hozzá kapcsolódó saját élményeink leírásával.

(Szabó Mihály és  B. Molnár Márta emlékei, változtatások és szerkesztés nélkül)

Milyen ember volt Hamvas Béla?

A mi ismereteink szerint egyszerű, de mégis nagyszerű, valóban géniusznak megfelelő ember volt, a következőkben megemlítendő tulajdonságokkal.

Külön-külön említjük Szabó Mihály és B. Molnár Márta visszaemlékezéseit.

           

            Egyszerű.

           
            Ennek jellemzésére, szolgálhat néhány Vele átélt élmény emléke;  

            Szabó Mihályé;   

                  Tiszapalkonyán, Vele, „a raktári segédmunkással”, nagyon szívesen elbeszélgettünk mi fiatal mérnökök, mert nem tudtuk ugyan, de sejtettük, éreztük, hogy nem a segédmunkással beszélgetünk. Ő viszont egyszerűségével nem a tudóst, hanem a segédmunkást mutatta magából.

              B.Molnár Márta visszaemlékezése;

              Bokodon Hamvas Béla már nem segédmunkás, hanem középvezető volt, (az én közvetlen főnököm, ) mégis, végtelenül egyszerű emberként ismertem, ismertük meg, de észrevettük, hogy ebben az emberben van valami sokkal több. Különös, személyes kisugárzása volt.

          Szerény.

  

         Szabó Mihály;

            Szerénysége miatt tudott elégedetten élni Tiszapalkonyán, olyan körülmények között is, amit más hasonló végzettségű, hasonló tudással rendelkező ember el sem tudott volna fogadni. Mert melyik több élő és holt nyelven beszélő ember járt volna segédmunkásként, nem elégedetlenkedve, nem piszkosan, hanem mondhatnánk, büszkén és ápoltan, a sokszor mosott, de mindig tiszta  munkásruhájában? Vagy melyik tudós lett volna hajlandó, a szerény munkásszálló három-négy ágyas szobájában, néha tudatlan emberekkel együtt lakni, együtt élni?

            B. Molnár Márta;

                 Én Hamvas Bélát, munkásruhában soha nem láttam, de szerénységét mutatta, a kopott és (lehet, hogy a korábbról egyetlen megmaradt, ) agyonmosott régi, világosszürkére fakult tropikálruhája is. Bár a jobb jövedelméből már megengedhette volna magának, hogy másikat vegyen, vagy jobb ruhát csináltasson, Ő, szerényen, mégis a régit használta, amit a vállalati takarítónő mosott és vasalt ki neki. Szerény ember volt, mégis nagyon különleges. Ki lett volna még képes rajta kívül olyan egyszerű körülmények között is írni, tudományos munkát végezni?

                  Türelmes.

            
              Szabó Mihály;

                       Mi, a környezetében élők, a magatartását csak természetesnek vettük, mert nem tudtuk, hogy micsoda türelem kellett ahhoz, hogy a korábban végzett tudományos munkája után és helyett, elfogadja, és türelemmel végezze a segédmunkás munkáját, de emellett, ilyen körülmények között se feledkezzen meg a tudományos munkáról, és abból is végezzen annyit, amennyit az akkori igazságtalan, mostoha sorsa megengedett.

                 B. Molnár Márta;   

                       Én, Béla bácsit, főnökömként ismertem. Türelmes volt, de határozott. Elmondta a munkánkkal kapcsolatos elvárásait, de ha valamit nem aszerint végeztünk, türelmesen újrakérte, magyarázta, és ellenőrizte. Sohasem tett szemrehányást, - soha fel nem emelte a hangját, - de ha hibát talált, elvárta annak az azonnali kijavítását. Abban, nem volt türelmes.

              Tisztességes, és megbízható.

               

                 Szabó Mihály;

                        Csak tisztességes ember végezhette, lelkiismeretesen, pontosan és jól a számára valóban nem kívánatos, akár – minden sértő szándék nélkül, - alantasnak is mondható - akkori munkáját, lázadozás nélkül. Csak megbízható emberrel történhetett meg, hogy a fiatal mérnök kollégák is, nyugodtan akár a gyereküket, akár a feleségüket rábízták, sőt egyenesen őt kérték meg, hogy távollétükben atyáskodva figyeljen rájuk, törődjön velük. Csak, ezt a tisztességes, megbízható tulajdonságát látva és tapasztalva hívtam és helyeztettem át Őt Tiszapalkonyáról Bokodra, amikor a Bokodi Hőerőmű építkezés vezetője lettem.
                          B. Molnár Márta;

                          Béla bácsi tisztességéből fakadt, hogy mindig mindenről személyesen győződött meg. Mindig mindenről naprakész nyilvántartást vezetett és vezettetett. Ha pl. előfordult, - a késői anyagmozgás miatt – hogy a megfelelő nyilvántartás módosítást nem tudtam befejezni a munkaidő végéig, kedvesen, de határozottan megkért, hogy az átvezetéseket még aznap csináljam meg, - ne menjek haza, amíg az nem kész, - nehogy halasztva, hiba kerülhessen a nyilvántartásba. A megbízhatósága annyira megkérdőjelezhetetlen volt, hogy még véletlenül se fordulhatott elő, hogy bárki, - akárcsak tévedésből, - bármit elvigyen a raktárból. Szándékos eltulajdonítás pedig, (lopás ) semmiképpen nem történhetett, Béla bácsi biztosan észrevette, és számon kérte volna. Döbbenetes volt a memóriája. A legfontosabb, - különösen értékes anyagokról, készletekről, - pontosan tudta, hogy azok hol vannak, mennyi van belőlük, és milyen értéken tartjuk őket nyilván. Neki ehhez, nem kellett könyvelési karton. Néha, hogy önmagát ellenőrizze, mégis megkért, nézzük meg, mi van a kartonon. Megnéztük. Nem emlékszem rá, hogy egyszer is tévedett volna. Az volt, amire emlékezett.

                   Rendszerető.

             

               Szabó Mihály;

                      Észrevettük, hogy Béla bácsi körül mindig rend volt. A raktárban saját kezűleg is rendet csinált ha szükség volt rá, noha nem volt a kötelessége. Már tiszapalkonyai szálláshelyén is elvárta, hogy a lakótársai rendet tartsanak, de  ha azok nem csinálták, saját maga tett rendet. Szinte mulatságos, hogy volt olyan munkás, aki azért nem akart vele együtt lakni, mert zavarta, hogy Béla bácsi mindig felhívta a figyelmét az esetleges rendetlenkedésre. Ugyancsak Tiszapalkonyán fordult elő, hogy ha valamit kértünk, vagy kerestünk, az akkori főnöke azt mondta, kérdezzük, kérjük Béla bácsitól, Ő, a „kukacos” rendszeretetével, biztosan tudni fogja.

                     B. Molnár Márta;

                         Szerette a rendet. Beosztottként is észrevettem, hogy Béla bácsi körül, mindig feltűnő rend volt mindenhol. Az íróasztalán lévő apró eszközöknél ugyanúgy, mint a kisebb anyagok kézi raktárában, vagy, mint az erőművi berendezésrészek nagy raktárában. Akkoriban még nem voltak klf, asztali segédeszközök erre, Béla bácsi az összes, - mindig gondosan kihegyezett - ceruzáit konzervdobozokban tartotta. Külön a többféle grafitot, külön a tintaceruzákat, és külön a színeseket, - de a radírgumiijait is, kimosott májkrémes dobozban tárolta. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, amikor egy idő után megengedte nekem, hogy használhassam a nagy becsben tartott írószereit.
Én, nem tudhattam, hogy Béla bácsi kicsoda, - csak érezhettem. Nem tudhattam, hogy „nagybecsű írószereivel”, szabad idejében valóban nagybecsű gondolatokat ír le.

                     

                      Szabó Mihály;

                            Hogy mennyire hasznos volt az említett rendszeretete, bizonyítja a következő eset: az Erőmű, Csehszlovákok által szállított I. sz. turbina szerelését súlyos szállítási hiány zavarta, késleltette. Amikor a csehektől a szállítási hiány pótlását kértük, ők ( saját Szállítási Jegyzékükkel ) bizonyítani próbálták, hogy a szállítás nem volt hiányos. Béla bácsi, a nyilvántartásban történt rövid ellenőrzése azonban szinte azonnal kimutatta, hogy mikor milyen szállításnál volt a hiány. Neki volt igaza. Természetesen a csehek, azonnal beadták a derekukat.

                      Megelégedett.

                     
                      Szabó Mihály;

                                 Mi, a környezetében élők, sokáig nem tudtuk, hogy kicsoda is Ő, - ezért természetesnek vettük, hogy meg van elégedve a sorsával. Amikor viszont, Tisza-parti sétáink során elmondta és kifejtette nekem,  hogy Ő eddigi életében már milyen magasabb rendű munkát is végzett, és ennek megfelelően ehhez természetesen tartozó társadalmi rétegben sokkal kulturáltabb körülmények között is élt, akkor megdöbbentem azon, hogy az akkori sorsával is meg van elégedve, nem zúgolódik az ellen. Erre vonatkozóan szinte szó szerint tudom idézni egy mondását: „ Ne feledd el, hogy az ember valójában nem az, akinek mondják, hanem akinek tartja magát. Persze, bárkit mondhatnak érdemtelenül többnek, és bárki többnek is tarthatja magát, mint amennyi ő valójában. Én a jelenlegi sorsomat, megalázó állapotomat csak azért tudom elviselni, mert mindig arra gondolok, megalázhatnak, de arra nem kényszeríthetnek, hogy a gerincemet is meghajlítsam.”

                       Tudós és bölcs.

                 

                  Szabó Mihály;

                             Anélkül, hogy ismertük volna korábbi életét és munkáját, anélkül, hogy tudtuk volna, hogy rendkívüli tudással végzett történészi, irodalmi, és filozófiai munkából kényszerítette a sors, - pontosabban kényszterítették azok a politikusok, és ideológusok, akik féltek tőle - a „segédmunkási” életre és munkára, magatartásából, az egyszerű beszélgetéseiből, és főleg bölcs mondásaiból rájöttünk, hogy Hamvas Béla nem egy egyszerű segédmunkás, hanem hihetetlenül több annál. Bölcsessége, áradt belőle. Mert micsoda bölcsesség sugárzott pl. abból az egyébként nagyon is egyszerű véleménnyilvánításából, hogy prémium, vagy jutalomosztás után, a joggal, vagy jog nélkül panaszkodót azzal nyugtatta, hogy: „a jól végzett munka igazi jutalma nem a pár száz Ft.- os prémium, hanem a maga a jól elvégzett munka”.

                      Szívós és kitartó.

                     
                      Szabó Mihály;

                                   A mostoha körülményei között is, maradék idejében szívós kitartással és következetesen végezte a tudományos munkáját. Rajta kívül pedig kevesen lettek volna képesek olyan egyszerű körülmények között is tudományos munkát végezni.  Egyszer megkérdeztem tőle,: 

 - Mondd Béla bátyám, te miért végzel, mintegy titokban tudományos munkát? Te csak magadnak, vagy az íróasztalodnak írsz? - „Lehet, de az sincs kizárva, hogy nem. Mert lehet, hogy az íróasztalomból még mások kezébe is juthatnak írásaim. Igenis, én azzal az érzéssel és gondolattal írok, hogy hagyjak magam után valamit”. Utólag már könnyen és határozottan megállapíthatjuk, hogy milyen nagy hasznára volt az egész emberiségnek mindaz, amit Hamvas Béla „hagyott maga után”. Nagy kár, hogy a sors nem adott neki hosszú életet, hogy akárcsak titokban írjon és dolgozzon. Még nagyobb kár, hogy nem adta meg neki a sors, hogy ne csak titokban, hanem nyíltan is végezhesse munkáját. A magam részéről pedig azt tartom nagy kárnak, hogy a tartós külföldi munkáim, - Tiszapalkonya és Bokod után, - elszakítottak Hamvas Bélától. Korai halála pedig megakadályozta, hogy később is újra közelebbi kapcsolatba kerüljünk egymással.

                                                                  ***

Még néhány Hamvas Bélával kapcsolatos megjegyzés:

Szabó Mihály:

Nem kívánok Hamvas Béla nimbuszában fürödni, - fizetségül elég nekem az a megnyugtató érzés, ami abból ered, hogy - talán tudat alatt, - én is tettem valamit, hogy a magyar irodalom és filozófia géniusza jobb körülmények között, zavartalanabbul dolgozhasson, alkothasson. Én hívtam Őt, és helyeztettem át Tiszapalkonyáról Bokodra. Bokodon, már valóban jobb körülmények között élhetett, és valóban zavartalanul folytathatta a tudományos munkáját. Hiszen ott, már nem többágyas munkásszálláson volt elhelyezve, hanem teljesen önálló 1 szobás összkomfortos lakást kapott, ami az épülő Erőmű közvetlen közelében épített, már rendezett, füvesített, parkosított lakótelepen volt, - kellemes szép környezetben. 

Egyszer megkérdeztem tőle:

- Béla bátyám, Mért van az, hogy Te hétvégeken és szabad napokon ritkán, keveset jársz haza Bp.-re ill. Szentendrére?

- Azért, mert itt Bokodon sokkal nyugodtabban, elmerültebben, és eredményesebben tudok dolgozni, - mondta, ahogy gondolta: „Jól meg vagyok én itt.”

B. Molnár Márta:

Béla bácsi Bokodon elégedett, boldog ember volt. Én, már ilyennek ismertem meg Őt.
Csak ilyennek. Nem is láttam másnak.

            Megbecsülték, tisztelték, szerették.
Szabó Mihály Kirendeltségvezető mérnök úr segítségével, végre emberi körülmények között élhetett, - és, nyugalomban, békében, biztonságban, szép környezetben, kellemes lakásban, - zavartalanul dolgozhatott.

A szép környezetbe tartozott, és annak egy rendkívül csodálatosan szép részét képezte az Erőmű hatalmas hűtőtava. Biztosan az ott megtalálható végtelen nyugalom keresése és élvezése miatt járta, sétálta, ballagta körül számtalanszor ezt a tavat Béla bácsi.

Persze, a „zajos, piszkos, őrült erőmű-építési környezet”- et kihangsúlyozó „életrajzírók” nem tudtak, - honnan is tudhattak volna??...- ilyen „végtelen nyugalmat adó, erőmű-építési környezet” - ről.

Visszatérek arra a megingathatatlan, szent meggyőződésemre, hogy a fiatal építkezés vezető Szabó Mihály segítsége nélkül, a SCIENCIA SACRA öt kötete, - amelyeket Béla bácsi Bokodon írt, - nem születhetett volna meg.
Ő biztosította Béla bácsi számára, - úgy vélem, szándékosan, és tudatosan, - az igazi alkotó környezetet. Szabó Mihály úr ekkor már pontosan tudta, hogy Béla bácsi, kicsoda, és megtett érte mindent, amit tehetett.

Fenntartom tehát a korábbi megállapításomat, hogy nélküle ezek a művek, - Hamvas Béla talán legjelentősebb művei - meg sem születtek volna.

( Mint ahogy később be is bizonyosodott, Bokodról történt hazatérése után, Béla bácsi már alig írt valamit, hacsak nem a barátjához írt, végtelenül szomorú leveleket.

Béla bácsi, - Bokodon „otthon” volt. Máshol nem.)

Sokat köszönhet tehát a magyar irodalom, az európai irodalom, a világirodalom, - és mi olvasók, a Bokodi Hőerőmű fiatal építkezés vezetőjének Szabó Mihály mérnök úrnak, Béla bácsi akkori főnökének, akkor is, ha Szabó Mihály, akkor még nem tudta pontosan, hogy kinek és mihez ad segítséget. Ő azt adta, azt nyújtotta Béla bácsinak, ami számára akkor legfontosabb volt: a békés, védett, zavartalan alkotói környezetet. Egész szívemből kívánom, hogy az Isten áldja meg érte!
Nem lehetett véletlen, hogy Béla bácsi többször is elmondta: „ Szabó Misi mérnök úrról, csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni”. - és miért kellene ezt most nekem elhallgatnom?

Mindkettőnk egyező véleményét tartalmazzák a még következő megjegyzések:

            Sokan gondolhatják, hogy a tudós Hamvas Béla megfelelő elismerését nem szolgálják az előzőekben felsorolt emlékeink, de nekünk az a véleményünk, azokból rajzolódik ki  Hamvas Béla igazi emberi arca. A  néhány Hamvas Bélával átélt élmény emlékével azt is szeretnénk kihangsúlyozni, hogy akiben magasabb, akár, - ahogy Ő mondta, - transzcendens értékek vannak, az, ezekkel a mértékekkel méri minden munkáját, cselekedetét. Hamvas Bélában megvoltak ezek az értékek, és Ő ezzel az érték-mértékkel mért akkor is, amikor a számára nagyon is értéktelen munka elvégzésére kényszerítette a sorsa, kényszerítették egyes kortársai. Talán, egy kicsi kisugárzott belőle ránk is, akik szerencsésen a közelében élhettünk. Tanulhattunk tőle. Biztosan tanulhatnak tőle azok is, akik a világra hagyott szellemi örökségéből akár csak egy kicsit is megismernek.                                       

            Egyenesen igaztalan hatásvadászatnak tartjuk, hogy a Hamvas Bélával, és életútjával foglalkozók legtöbbike - anélkül, hogy ismerték volna Őt, vagy a körülményeit, - „őrült embertelen, piszkos, zajos” erőmű-építési körülmények közé helyezik Hamvas Béla tudományos munkájának elvégzését. Nyugodtan kijelentjük, hogy ezek az önkényesen szült feltételezések nem felelnek meg a valóságnak.

             Azt is furcsálljuk, hogy Hamvas Béla igazi írói, filozófiai ( és emberi ) értékeinek késői megismerése után, nagyon sokan vannak, - inkább csak lettek, különösen a halála után! - a tudós Hamvas Béla „legjobb” barátai, hozzátartozói, ismerősei és támogatói.

2012 szept.08

                                                             Szabó Mihály és  B. Molnár Márta