Szőcs Géza: ... ÉS AKIKET NEM / Ajánlom Odüsszeusznak és Hamvas Bélának
... ÉS AKIKET NEM
Ajánlom Odüsszeusznak és ...*
1. Nem volt kötelező enni a lótuszból.
2. Épp csak előnyös volt enni a lótuszból.
3. Görbe szemmel néztek arra, aki nem evett a lótuszból.
4. Aztán meg enni sem igen volt mit.
5. Ugyanúgy napról napra mind többen haltak szörnyet erkölcsileg.
6. Fogyott ám a lótuszfőzelék.
7. Meg az olcsó lótuszpálinka, ittak az erkölcsi gatyátlanok.
8. Kidugta fejét a föld alól a főbenjáró bűn, a felejtés.
9. A palkonyai építőtelep kantinjában az illető megintcsak félretolta maga elől a lótuszt.
10. Már nem figyelt rá senki.
11. "Szankülottok és szörnyszülöttek"
- mormolta maga elé -
"... szörnyszülöttek és szörnyhalottak."
„...Hamvas Bélának, a tiszapalkonyai kétkezi munkásnak, aki emlékezett még az emberiség azon korára, mikor születés, halál, szabadság és tudás egyetlen szónak csak négy évszakát - vagy négy égtáját - jelentette, a szellemi és erkölcsi lámpagyújtónak és arisztokratának, aki úgy írt magyarul, mint ahogyan a tenger beszél önmagával. (1955-ben egyetlen ember élt Magyarországon, aki Herakleitosszal, Buddhával, Lao Ce-vel és Shakespeare-rel mindenikük anyanyelvén nemcsak beszélgetni, hanem beszélni is tudott volna. Ha az emberi szellem e négy prófétája Tiszapalkonyán szállt volna le a repülőről, s ha megszólították volna az első munkást, s az épp Hamvas Béla lett volna, s miután három éjszakát átbeszéltek volna vele (nappal ugyanis Hamvasnak maltert kellett volna hordania, de lehet, hogy vendégei segédkeztek volna neki) nos, vajon mit gondoltak volna ezek arról: ha ebben az országban ilyen egy segédmunkás, vajon akkor MILYENEK LEHETNEK az ország ÍRÁSTUDÓI? De szétnézve az országban, mindent megértettek volna...)”