Szántó Márta: Pácban vagyunk - ősbemutató az Újvidéki Színházban

             Kedden lesz az Újvidéki Színházban az idei évad hatodik bemutatója. A Pác címû elõadás, amely Hamvas Béla Karnevál címû regényének motívumai alapján készül. A darab rendezõje Mezei Kinga. A színpadi adaptációt is õ végezte Gyarmati Katával, a színpadi mozgást pedig Nagypál Gáborral koordinálta a színészek improvizációi alapján. A színpadi hangzást Mezei Szilárd zeneszerzõ írta alá.

             » Néhány szóban összefoglalva a Karnevált a 20. század sorskatalógusaként írják körül. A Pácban mit láthatunk?
             Mezei Kinga: -- Nem, erre nem törekedtünk. A regényt, melynek 300 figurája van, nem lehet színpadra alkalmazni. Mi a Karnevál motívumaiból, a számunkra fontos egy-két gondolatból, felvetett kérdésbõl indultunk ki, és készítettük el saját történetünket, a saját adaptációnkat. Maga az ötlet sem a nagy, kicsit visszás Hamvas-kultuszból született. Nem azért nyúltunk ehhez, mert divat Hamvas Bélával foglalkozni. A szuggesztió Vicsek Károly igazgatótól származik. Kihívásnak éreztük, megihletett minket és belementünk. Egész egyszerûen vannak olyan kérdések a Karneválban, amelyek megmozgattak bennünk valamit, hogy elõadást csináljunk. Egy ember elindul megkeresni önmagát. Rossz úton indul el, mert a biológiai származását kezdi keresni, közben teljesen másról van szó, a belsõ megtalálásáról. A másik gondolat, hogy a pácban mindenki benne van. Ezért is lett Pác az elõadás címe. Pác, annak mindkét értelmében. Az egyik a mottó, a másik pedig a pác jelentése, vagyis, hogy megpácolódott emberekrõl van szó.
             » Mint hírül adtuk, Hamvas özvegyénél, a 93 éves Kemény Katalinnál is jártatok Budapesten, és õ áldását adta a munkátokhoz. A vele való beszélgetés mennyiben segített a darab rendezésben?
             Mezei Kinga: -- Sokban. Nagyon izgultunk, áldását fogja-e adni. Két szövegkönyvvel állítottunk be hozzá, és azt is monduk neki, hogy ez így leírva persze követhetetlen. Ezért több órát töltöttünk nála, és elmeséltük, hogy melyik jelenet hogy néz majd ki, és ezt miért gondoltuk így, hogyan vontuk össze. Tartalmas beszélgetés volt. Elmondta, mivel ért egyet, mivel nem, tanácsokkal látott el bennünket. Végül a válaszért két hét haladékot kért, majd levélben írta meg, hogy áldását adja a produkcióhoz.
             » Ugyanazok dolgoznak a Pácon, mint a Szelídíteseken. Akaratlanul is összehasonlítást végzünk. Mennyire lesz ez az elõadás más?
             Mezei Kinga : -- Az elv ugyanaz, mint a Sziveri-darabban: összehozni a mozgást a zenével és a szöveggel. A szöveg anyaga viszont nagyban különbözik. Ott a költészetre alapoztunk, most pedig egy prózai párbeszédes szövegre. A mozgás és a zene is a színészekbõl "táplálkozik". Ezért hangsúlyozzuk a mûsorfüzetben, hogy a színpadi mozgás a színészek improvizációi alapján készült. Hamvasról van szó: keresd meg önmagad.
             Mezei Szilárd: -- Annyi a közös, hogy ugyanazok az emberek dolgoztak rajta. Ami az zenét illeti, improvizatívabb, nem annyira komponált, hangszerelésben sokkal egyszerûbb. Olyan hangszerek vannak benne, amelyeken egy átlagember tud játszani: dobok, gitár. Közben minden egyéb tárgy is megszólal, ami megszólaltatható. A színészek zenéjét pedig Antunovics Veronika oboamûvész egészíti ki.
             Nagypál Gábor: -- Benne vagyok, és ezért nehéz erre válaszolnom. Az alapvetõ különbség, hogy a Szelídítések líraibb elõadás. Ami a Páchoz hasonlítva nem negatívumként értendõ. De itt is vannak kifejezetten lírai jelenetek, amelyeknek a mozgása is lírai, mégis sokkal dinamikusabb a ritmusa. A Szelídítésekben hat életet, három párt láttunk, itt pedig tömegjelenetek vannak, nyolc, kilenc ember éli életét a színpadon. Más hangulatú a Pác.
             » A közönséget a színpadra ültetitek. Miért?
             -- Hogy kevesen férjenek be -- mondják fölnevetve valamennyien.
             Gyarmati Kata: -- Ez nem vicc. Kis játéktérben egészen más hangulata van egy elõadásnak, mint amikor klasszikus, lentrõl kukucskáló nézõ ül a színésszel szemben. Így olyan intim közelségbe kerülnek a nézõk a színészekkel, hogy kizárt dolog, hogy ne érezzék úgy, részesei ennek a hangulatnak, ami körüllengi az elõadást. A közelség pedig nem azért fontos, hogy a közönség mindent a legjobban halljon és minden rezdülést lásson, hanem azért, mert ezzel eltûnik a válaszfal. Nincs idõ az áramlásra, ott történik minden helyben. A pácban mindenki benne van. Ez a körkörösen visszatérõ kérdés itt is érvényesül. Bárhonnan indulunk ki, végül ezen lyukadunk ki. Ez mindennek a fügvénye, minden ennek a következménye. Ahogy a nézõk elhelyezkednek, amilyen az elõadás. És a nézõ szerepe is nagy, amikor befogadja a darabot. Most nem lesz meg a kényelmes elhelyezkedés a székekben. A megszokott én nézem, amit te csinálsz, hanem meg kell lennie a közösségvállalásnak.
             » Kriszta saját páca még az is, hogy nyolc nõi figurát kell alakítania...
             Szorcsik Kriszta: -- Nem én vagyok nagy pácban. Mert ha hasonlítást végzek, akkor Áron -- aki a Bormestert játssza, és végigvonul az egész elõadáson -- figurája fontosabb, mint az én aprókáim. Az a nehéz, hogy többfélére kell változnom. Azon túl, hogy jelzésben megváltozok, lényegében is meg kell változnom. Ezeknek a nõknek a lélekvilágát volt nehéz kitalálni. Viszont a társulat, vagyis akik ebben az elõadásban játszunk, vagyunk nagy pácban. Mert a körülmények -- és itt a díszletre gondolok -- nem adják meg azt a biztonságérzetet, ami alapvetõ feltételt jelent egy elõadás készítésénél. A mûszaki személyzet úgy viszonyul elõadásunkhoz, mintha egy játékkonstrukciót állítana össze. Pedig nekünk azon mászni és lógni kell. Nem lehet olyan, hogy közben attól félünk, ne hogy ledõljön. Ez hihetetlenül megnehezíti a munkánkat.
             Balázs Áron páca: -- Én még abban a stádiumban vagyok, hogy keresem önmagam. Teljes egészében még nem tudom átlátni az elõadást (pénteken készült a beszélgetés, a szerk. megj.), hogy határozottan meg tudjak fogni egy állapotot vagy a figurát. De alakulófélben van, és remélem, hogy sikerülni fog. A napokban minden helyreáll.
             » Aki nem ismeri behatóan Hamvast, nem olvasta a Karnevált, az megérti-e az elõadást?
             Mezei Szilárd: -- Ez az elõadás nem fejezi ki Hamvas filozófiáját.
             Mezei Kinga: -- Ez nem a Karnevál, ez a Pác címû elõadás. Annak, aki olvasta, egészen mást fog jelenteni, mint annak, aki nem olvasta. Aki nem olvasta, láthatja a mi történetünket. Ez nem egy lineáris történet, hanem a hamvasi gondolatok követése, önmagunk megkeresése, hogy szeretet nélkül õrjöngeni kell. Aki viszont ismeri a Karnevált, annak mást fog jelenteni. Lehet, hogy hiányérzete lesz, hiszen lehetetlen egy regényt színpadta vinni.
             » Fejezzük is be a páccal. Milyen pácban vannak a színészek? És most nem az elõadásra gondolok, hanem mondjuk a készülõ színháztörvényre...
             Nagypál Gábor: -- Még hogy színháztörvény! Odáig el sem jutottunk, hogy színháztörvény. Nem is érkeztem foglalkozni ezzel, hiszen akárhogy is nézem, pácban vagyok már 15 éve. Eszem ágában sincs politizálni, de ezt nem kell különösebben magyarázni. Ez nem jelenti azt, hogy az elõadásban aktualizálni szeretnénk. A pác, ami az elõadásban van, nem a hétköznapi pác, nem az, hogy nem tudom, mit kezdek magammal. Ez egy emberi pác, amibe mindenki benne van, függetlenül helyszíntõl, országtól, társadalomtól. Önmagunk keresése.
SZÁNTÓ Márta
Magyar Szó
2002. Április