Hamvas Béla: Kung mester beszélgetései

(Hamvas Béla bevezetése saját fordításai elé)

A Mester így szólt:

- Nem törődöm azzal, hogy az emberek nem ismernek. Azzal törődöm, hogy nem ismerem az embereket.

Időszámításunk előtt a hatszázas éve körül élt Kínában Lao-ce és Kung-ce, Indiában Buddha, Iránban az utolsó Zarathustra, Kisázsiában Hérakleitos, Nagygörögországban Pythagoras. Az egymástól független filozófusokban vagy vallásalapítókban közös tudat él: mindegyik tudja, hogy az emberi történet legnagyobb megrázkódtatása kezdődött. Az emberiség akkor ismét elvesztette boldogságát; a lelkek, amint Platón a Timaiosban mondja, ismét fellázadtak az Ég ellen. Új bűnbeesés, de most, úgy látszik végleges, örök és visszavonhatatlan. Ettől a pillanattól fogva nincs remény. Nincs remény többé sem az állam rendjére, sem az emberi élet tisztaságára, sem a család nyugalmára, sem a szépségre - semmire, ami az emberi életben valamit ér. Indiában azt mondják, hogy a Sötét kor, a Káli yuga, végső szakaszához ért.

Mi nagyobb, az őskorba való visszatérés kívánsága, vagy a sötétségtől való borzalom? Az erőfeszítés, hogy a régit visszahozzák, vagy rendet teremteni? Nem tudni. Lao-ce, Kung-ce, Buddha, Zarathustra, Hérakleitos, Pythagoras - csupa Janus; egyik arcával a múltba néz és nevet, másik arcával a jövőbe néz és sír. A sötétség elkerülhetetlen, s vele együtt a romlás, az egyre növekvő szegénység, az eldurvulás, az erkölcstelenség, rendetlenség és zavar. Elkerülhetetlen. Mégis meg kell próbálni. Semmi remény; ennek ellenére semmit sem szabad feladni. Pythagoras a kiváló férfiakat maga köré gyűjti és az őskor tudását hirdeti; Hérakleitos dühöng; Buddha a megszabadulást tanítja; Lao-ce nyolcvanegy versben leírja azt, amit tud, és elhagyja hazáját. Tudják, hogy nem érnek el semmit, de teszik. Kung-céről az egyszerű toronyőr azt mondja: ,,ő az az ember, aki tudja, hogy nem megy, mégis tovább csinálja." Egyiknek sem sikerült az, amit akart. Ennek ellenére soha senki előtt egy pillanatig sem volt kétséges, hogy ezekben az emberekben az isteni szellem nyilatkozott meg. A pythagoreusokból mindössze filozófiai iskola lett, de Pythagorasról azt suttogták, hogy Apollón fia volt. Hérakleitos állítólag megzavarodott, de nem lehet róla beszélni áhítat nélkül, akárcsak Zarathustráról, vagy Buddháról. S amikor a határon levő hivatalnok Kung mestert megismerte, felkiáltott: "Nincs baj, barátaim! Nincs még elveszve semmi! Azt hittem, Isten szava már örökre elnémult a földön, s most itt ez a nagy harang!"

Kétségtelen, ami azóta történt, annak az időnek egyre súlyosbodó következménye. Kétségtelen, hogy azóta van válság. És még valami kétségtelen: időszámításunk előtt körülbelül hatszáz év körül az őskor szellemét utolsónak jelentő nagy emberek azt, ami azóta történt, látták és tudták. Külsőleg voltak népvándorlások, világbirodalmak alakultak és omlottak le, a világ háromszor felépült és háromszor rommá lett. Belsőleg semmi sem változott. Még mindig ott állunk, ahol Pythagoras és Buddha. A történet megrekedt. Még mindig nem tudunk egyebet, mint a múltba nézni és nevetni, a jövőbe nézni és sírni. Lao-ce óta egyetlen lépést sem tettünk. Kung mester ma is éppen úgy él, mint kétezerötszáz évvel ezelőtt. Ugyanaz a helyzet, ugyanazok a kétségek, ugyanazok a kérdések, ugyanazok az emberek, ugyanaz a válság, ugyanaz a sötétség, ugyanaz a kényszer, hogy: teljes erővel belefogni és megváltoztatni, de minden remény nélkül. Mind olyanok vagyunk, mint a torony-őr mondja: tudjuk, hogy nem megy, mégis tovább csináljuk. S ez vonatkozik császárokra és filozófusokra, Napóleonra és Savonarolára, Lutherra és Caesarra, Robespierre-re és Attilára.

Valaki azonban azóta hiányzik. Az ember, akiben az isteni szellem nyilatkozik meg. Az őskor szelleme. Senkire, legyen az mégha Goethe, Tolsztoj, Ramakrishna is, nem mondják: nincs baj, nincs elveszve semmi, barátaim, hiszen itt ez a nagy harang!

Kung régi nemesi törzsből származott. Ősei a családot a Yin uralkodóházig vezették. Apja igen korán meghalt. Gyermekkora és ifjúkora nehéz volt, és nélkülözések között tanult. De tanult. Éspedig olyan szenvedéllyel, olyan fáradhatatlanul, hogy később maga is csodálkozott rajta. Egyetlen tárgya volt: a régiek. "Nem születtem szívemben az igazsággal - szól -, mindenekelőtt szeretem a régieket, és minden erőmmel követem őket. Érdekelte a régi szokás, a régi feljegyzés, a régi dal, de a legjobban mégis a régi állam. A legjobban azért, mert azt hitte, hogy az emberiség elrontott életét csak az állammal lehet rendbehozni. Ugyanazt hitte, mint Pythagoras vagy Platón. A legmagasabbrendű emberi tevékenység a kormányzás. "Kormányozni pedig annyi, mint a dolgokat a helyükre tenni." Tizenötéves korában, mint mondja, nyakig volt a tanulásban. Harminc lett, amíg szilárdan állt. 

Ebben az időben fiatalemberek kezdtek köréje gyűlni. Éppen úgy, mint Buddha, Pythagoras vagy Platón köré. Egyetlen tantárgya volt: a régiek. Hivatalt nem vállalt, pedig mintha arra készült volna, hogy tudását tevékenységgé tegye. Az államban azonban rendetlenség volt és zűrzavar. A hatalomért méltatlanok dulakodtak. Mi keresni valója lett volna itt annak, aki azt tanította, hogy az államkormányzás lényege az erkölcs? 

Mint nevelő eljutott Ló tartományba, arra a helyre, ahol az ősök világa még aránylag a legérintetlenebbül élt. Ez az út volt életének egyik legnagyobb élménye. Az ősökkel csaknem szemtől-szembe került, a palotákban és templomokban járt, ahol még alig hangzott el a szentek és bölcsek lépteinek zaja, kéziratokhoz jutott, amelyek még csaknem melegek voltak a régiek kezétől. Azt mondják, akkor találkozott Lao-céval, a kis hercegség aggastyán levéltárosával.

Mikor hazatért, az ifjúság nevelését folytatta. Egyre többen gyűltek köréje. Ugyanakkor azonban az országban lázadás tört ki és Kungnak menekülnie kellett. A szomszéd Tsi tartományba ment. Itt ismerte meg az őskor zenéjét. Megpróbálkozott, szolgálatát felajánlotta az uralkodónak. De amikor azt magyarázta, hogy az államvezetés lényege az erkölcs, a herceg mosolygott.

Időközben otthon a viszonyok nagyobbára rendeződtek, és Kung hazatért. Ekkor ötvenéves volt. Az állam tanácsadója lett, főminiszter. Rövid, de ragyogó időszak következett. A hihetetlen megtörtént. A bölcs ember az állam ügyét csodálatos egyszerűséggel, könnyen, kevés tettel, még kevesebb szóval annyira helyreállította, hogy a szomszéd tartományok elkezdtek félni. Mi lesz, ha ez a miniszter ennyire megerősíti államát? A nép máris kezd seregleni hozzá. Mindenki ott akar élni. Rend van. Erkölcs van. Jólét van. Műveltség van. Mindez alig néhány hónap alatt. Kung-cénak sikerült az, ami Platónnak nem. A bölcs az államot rendbehozta. 

A szomszédok között féltékenység támadt. Tsi hercege, Kung ellensége, többször el akarta csapatni. Azt el is érte, hogy kancellári állásából elmozdították. Kung most igazságügyminiszter lett, de befolyása a népre és a szellemi emberekre egyre nőtt. A kis hercegség uralkodója pedig bízott miniszterében. Ekkor Tsi hercege Kung urának ajándékba színésznőket küldött. A színésznők az udvar érdeklődését annyira lekötötték, hogy az uralkodó három napig nem áldozott, nem tartott kihallgatást és a kormányzói palotában meg se jelent. Egész udvarával, összes minisztereivel a színházat bámulta. Kung látta, hogy megbukott. Állását feladta és visszavonult. 

Tizenhárom évig vándorolt. Kína legtöbb államában járt, néhány tanítványával, vagy egyedül. Uralkodót keresett, vagy, ha már azt nem talált, legalább embert. Egyetlen tanítványában hitt, Yen Huiban, de az fiatalon meghalt. Ő volt az egyetlen, aki értette az ősöket. Aki a Li embere volt. A Mértéké. A többi? Csak lelkesedett. Sokáig azzal a gondolattal foglalkozott, hogy a barbárok közé megy, és országot alapít. Közben egybegyűjtötte a régiek dalait, történeti feljegyzéseit, krónikáit, leíratta, gondos kommentárokat írt. hogy az ősök hagyományát megmentse. Így mentette meg az Ji kinget, az ősi Kína legnagyobb könyvét. 

Hazatért és a fiatalokat tanította. Már elmúlt hatvan és közeledett a hetvenhez; "Már tudott hallgatni, s követhette a szívét anélkül, hogy a mértéket átlépte volna." "Olyan ember, aki annyira keresi az igazságot, hogy enni is elfelejt, barátai között a gyászról is megfeledkezik, és észre sem veszi, amint az öregség eléri." Az őskornak minden rendelkezésére álló iratát és emlékét összegyűjtötte. A fiatalokat fölnevelte. Munkáját befejezte, és hetvenkét éves korában meghalt.

Az európai úgy tudja, hogy Kung mester vallásalapító, szent; a konfucianizmus kínai vallás, templomokkal, szertartással, szerzetesekkel és papokkal. Ezzel a tudattal az európai elkezdi olvasni Kung mester beszélgetéseit és csupa ilyen gondolatot talál: mi az államkormányzás lényege, mi az erkölcs, mi az illem, hogyan kell a hivatalt helyesen betölteni. Hol itt a vallás? - kérdezi. - Valóban. - Hol itt a vallás?

Mindenekelőtt Kung nem szent. "Nincs állása, s ezért ráér a fontos dolgokkal foglalkozni." A Li Ki feljegyezte, amikor így szólt: "Titkos mesterséget űzni, csodákat tenni, hogy az utókornak legyen miről fecsegni - ez nem az én dolgom." Mongdsi, a kései tanítvány pedig ezt tudja róla: "Dsi Kung a Mestertől azt kérdezte: Mondják rólad, hogy szent vagy. A Mester így szólt: Erőmön felül van. Türelmesen törekszem és szüntelenül tanítok. - Mire Dsi Kung azt mondta: Aki türelmesen törekszik, az bölcs, aki szüntelenül tanít, az jó. Aki a bölcsességet és a jóságot egyesíti, az szent." 

Kung mester tanítása nem vallás. Nem vallás olyan értelemben, hogy egyházi szervezet papsággal, szerzetesekkel és dogmákkal. Kung mester tanítása az ősök szelleme. A hagyomány.

Ha azonban az európai a beszélgetéseket olvassa és úgy tapasztalja, hogy itt semmi egyébről nincsen szó, csak az államkormányzás lényegéről, az erkölcsről, az illemről, mégis téved. A Mester három dolgot tisztelt feltétlenül: Isten akaratát, a nagy embert és az őskor szent szavait. Majd így szól: "A bölcs a gyökérre vigyáz . . . a vallás és az engedelmesség az ember gyökere ', úgy, hogy amit Kung tanít, az vallás. A hagyomány nem vallás. A hagyomány az őskor egyetemes tudása Istenről, a világról, a vallásról, az emberről, a leiekről, a kormányzásról, a szépségről. A Mester a végső dolgokat nem teszi szóvá. A tanítványok azt mondják: "a Mester sokat beszél a műveltségről és a művészetről, a világrendről és a természetről azonban nem mond semmit. Ennek ellenére egyetlen szót sem ejt ki, amelynek ne lenne egyetemes vonatkozása. Mindig az egészről beszél. És minden részletről úgy beszél, hogy azt mondja: hiába akartok valamit részleteiben rendbehozni, csak az egészet lehet és egyszerre lehet. Ez az egész együtt, ez a tudás, hogy semmit sem lehet külön választani, mert az egész Egy és felbonthatatlanul Egy, ez az őskor "szent szava". Hen panta einai, szól Hérakleitos. Pythagoras az Egyre alapította államrendjét. Kung azt kérdezi tanítványaitól: "Ugye hiszitek, hogy sokat tudok és tanultam könyv nélkül? - pedig amim van, csak egyetlenegy." 

Kung mester beszélgetéseinek négy döntő szava van. Ez a négy szó: Li (mérték, erkölcs), Hsüo (tanulni, művelni), Da Hüo (Nagy tudomány) és Güntsi (bölcs, nemes, kiváló, magasrendű ember).

A szavak lefordításával nagy baj van. A kínai nyelv tudvalevőén szavait nem betűkkel, hanem jelekkel írja le. S ezek a jelek hallatlanul sokrétűek. Csaknem minden jelnek van olyan értelme is, amely metafizikai fogalom, politikai fogalom, matematikai fogalom, és értelme, amely olyan fogalom, amit a családban és a ház körül használnak. A metafizikai, vallásos, politikai, matematikai, intim fogalmak együttvéve jelentik azt a kínai jelet, amely Kung első nagy szava: a Li.

Li mértéket, szabályt, erkölcsöt, törvényt, udvariasságot, szociális charme-ot (politesse, gentleness) jelent. Ha fizikailag értelmezik, és távolságot mérnek vele, annyi mint: mérföld. De belső mérték is: önuralom és fegyelem. De nem szubjektív aszkézis, hanem az ősök hagyományában levő rendtörvény alkalmazása, amely az embernek viszonyát egyszersmindenkorra szabályozza. Li-je van annak, aki feltűnés nélkül egyszerűen és komolyan viselkedik, minden túlzástól tartózkodik, az embert tiszteletben tartja, maga iránt tiszteletet ébreszt szavaival, viselkedésével, tetteivel, munkájával, öltözködésével, éspedig: tudatosan. A Li mérték. A Mérték. "Hogy miért nem lépnek az útra, jól tudom: aki okos, véleményével túlmegy rajta, aki együgyű, nem éri el. Aki tehetséges, tetteivel túlmegy rajta, aki tehetetlen, nem éri el." A Li: sem alulmaradni, sem túlmenni, hanem beteljesíteni a Mértéket. A középen maradni. A Li a kulturált emberi erkölcs, amelynek gyökere a vallásos pietás. A Li az őskori élet alapvető vonása. Kínában éppen úgy, mint Indiában, Iránban, Egyiptomban, Görögországban. Az embereknek egymás iránt tanúsított respektusa, amely a magasrendű és békés élet egyetlen feltétele. Ez a Li volt az, ami akkor éppen elveszett Kelet-Ázsiától Itáliáig; ez volt az, aminek helyreállítását követelte a nagy ember Kung-cétől Pythagorasig; ez az, amit ma a legjobban nélkülözünk. A Li mérték, de nem emberi mérték és nem az ember teremtette. Nem kultúrproduktum. Li csak ott van, ahol valódi vallásosság van. Isteni mérték. Nem lehet önkényesen megváltoztatni. Ez az a mérték, amivel az istenek az embert megmérték és meg fogják mérni, s mindig és ugyanazzal a mértékkel mérik az embert ma is.

A második nagy szó: Hsüo. A szöveg kénytelen volt úgy fordítani, hogy: tanulni, vagy művelni. A Hsüo azonban végtelenül többet jelent. Hsüo annyi, mint a dolgok alapelveit megismerni, elsajátítani, begyakorolni és realizálni. Nem könyv nélkül való tudás ez. Olyan tudás, amely a lényeget tudja. De nemcsak tudja, hanem be is gyakorolta; sőt nemcsak begyakorolta, hanem realizálja is. Hsüo nem absztrakt, merő emlékezeti feladat: amit az ember megtanult. Nem felmondani kell, hanem megcsinálni. Csak az tud igazán valamit, aki aszerint él. Az őskorban nem volt olyan tudás, amely a lényegtől független, mint pl. a modern filozófia, vagy tudomány; és nem volt olyan lényeges tudás, amely független volt a megvalósítástól, mint pl. a modern idealista morál. Kung-ce számára borzalom volt valamit tudni és nem tenni. De az akkori Kínának meg kellett ismernie azt, amit akkor mindenütt megismertek: a tudás és a megvalósítás szembekerült: az eszmény és a valóság ellenséggé lett - az elmélet és a gyakorlat egymástól elszakadt. De Kung azt tartja, hogy a szakadékot tanulással át lehet hidalni. Aki az eszményt, az elméletet, az alapelvet, a lényeget igazán tudja, az nemcsak a fejével tudja, hanem a szívével és a kezével is, és az cselekedni is tudja. 

A harmadik szó: a Da Hüo, a Nagy Tudomány. A Nagy Tudományt rövidebben, szebben és tökéletesebben összefoglalni, mint ahogy azt a Li Ki tette, nem lehet. Hsüo annyi, mint tanulni, mint a magas erkölcsi-szellemi élet alapelveit fölfedezni, elsajátítani, begyakorolni és az elveket maradék nélkül megvalósítani. Most mi a Nagy Tudomány? "A tudás csak akkor áll feladata magaslatán, ha a valóságot átalakítja; csak ha a tudás feladata magaslatán áll, akkor válhatik a gondolat igazzá; csak ha a gondolat igaz, lehet az emberi tudat teljesen tiszta; csak ha a tudat teljesen tiszta, akkor lehet művelt emberről beszelni; csak ha az ember művelt, tudja házát rendbentartani; csak ha házat rendbentartja, akkor tudja rendezni az államot; csak ha az állam rendben van, élhet az emberiség békében.

A Nagy Tudomány a béke tudománya. A jólét, a műveltség, a rend tudománya, úgy, hogy megtanít az alapelvekre és megtanít arra, hogyan kell azokat megvalósítani. Megmondja, hogy a béke előfeltétele az állam rendje, de ennek előfeltétele a családi ház rendje, ennek előfeltétele az, hogy az ember művelt legyen, de ennek előfeltétele, hogy az ember tudata tiszta legyen; ennek előfeltétele az igazság, ennek előfeltétele azonban a tudás. A tudás (a dolgok alapelveinek ismerete, begyakorlása és megvalósítása) az állam és a világ rendjének alapja. Ez a Da Hüo. 

Végül: a Güntsi. Tulajdonképpeni jelentése: nemes, lovagias, előkelő, bölcs, művelt, magasrendű. A kínai fogalomhoz a legközelebb áll a görög "aristos", vagy Nietzsche "vornehm"-je. * 

A magasrendű megnemesített ember. A szöveg bölcsnek fordítja. Ez megalkuvás, mert a bölcs szóban nincs tevékenység, a Güntsi pedig bölcsességét realizálja, és éppen ebben van magasrendűsége. Mással azonban nem lehetett fordítani; sem "nemes"-sel, mert ennek társadalmi-morális hangsúlya van, sem "magasrendű"-vel, mert ez a szó nem fejez ki egzisztenciális minőséget. A Güntsi-ben a tudás és a tevékenység egyenlő arányban és erővel él. Ő az, aki a Nagy Tudományt megtanulta. Ő a hagyomány őrzője. Ő a Li embere. "A ló értéke nem az erő, hanem a faj" - szól Kung. A bölcs ez a faj-ember. Akinél a minőség a lényeges. Isteni embernek is lehetett volna fordítani.

"Kungfu-ce: Lun yü" annyi, mint: Kung mester beszélgetései. A mű időszámításunk előtt a harmadik századból való kéziratban maradt reánk. Hiteles volta kétségtelen.

A beszélgetéseknek két faja van. Az egyik szóváltás. Kérdés és felelet, két kérdés és két felelet, három kérdés és három felelet… Ritkán több. Egy-egy kis dráma. Olyan, mint egy platóni dialógus, amelyből azonban csak a mag van meg, semmi más. 

A másik fajta beszélgetés az, ahol a kérdést nem jegyezték fel, csak a Mester szavát. A Mester mindig szentenciákat mond. Az egyik beszélgetés végén Dsi Kungról azt mondják: a mondatot övére írta. Az öv a régieknél a ruha koronája. Kung mester mondatai ilyen övre írható mondások. Olyanok, mint Pythagoras, vagy Hérakleitos mondásai.

Első pillanatra a mondatok szellemesek, világosak és könnyűek. Jobban a mélyére kell nézni, hogy az ember meglássa bennük a határtalan melankóliát. Hérakleitos kétségbeejt, Buddha megrémít, Platón elszomorít, és talán senki sem tudta olvasni a Phaidónt könnyek nélkül. De az a melankólia, ami Kung mester könnyű, gyakran tréfás, mindig kedves, többször derűsen elragadó mondásai alatt van, az megrendít. Megrendítő a folttalanul tiszta, leírhatatlanul mély férfinak az az emberfölötti erőfeszítése, hogy mentse, ami menthető, ha már nem lehet az őskor boldogságát, legalább az államot, ha már nem lehet az államot, legalább az embert. S időnként kitör belőle: "A legszívesebben egy szót se szólnék. Nincs könyv, amelyben hasonló hallatlan aktivitás lenne, s alig van könyv, amely reménytelenebb lenne. "Ő az, aki tudja, hogy nem megy, mégis tovább csinálja? Igen. És ő a nagy harang. Mindig tudja, hogy mit kell tenni. Az egyetlen helyeset. És soha nem teszi meg senki. Egyetlen ember volt, aki megtette, ő maga. Mikor kancellár volt, megvalósította a helyes kormányzás lényegét. "Akik közel voltak, örültek, akik messze voltak, odajöttek". Az uralkodónak azonban a színház kellett. Később, amikor valaki azt mondta: a Mester nagy ember, de nem tett semmi híreset, nevetve szólt: kocsihajtó leszek, vagy íjlövész! Azt is mondhatta volna: színész. "A bölcs nem azért szenved, mert az emberek nem ismerik, hanem, mert nem tudja őket megváltoztatni." 

Kung mester, mint Pythagoras, vagy Platón, látta, hogy az államban a muzsikának döntő szerepe van. A muzsika (yüo) lényege a hang. "A hang az ember szívében keletkezik." A külső világ csak a hang oka, s a fül ezt az okot fogja fel. A zene belül kezdődik. A muzsika az a hatásos módszer, amely "külső eszköz, de amellyel az emberi szívet befolyásolni lehet". Az őskor nagy és szent királyai tudták ezt. "Az ember természettől fogva néma. Ez a némaság az Ég lelke (Sing) benne." A külső világ benyomásai azonban tettre szólítják. Az uralkodó kötelessége, hogy e szólításban szépség, ütem, kedély, méltóság, mélység legyen. Semmi úgy az embereket nem tudja egybefűzni és egybeforrasztani, mint a muzsika. "A muzsika az Ég és a Föld összhangja." "A muzsika az az együttélés, amelyben nincs semmi szenvedés." Ahol á muzsika megjelenik, ott harmóniát teremt. 

Kung összegyűjtötte a régi dalokat és a régi zenét. Tanítványai állandóan muzsikáltak, s a kínai citerán ő maga is mesterien játszott. És "gyűlölte, amikor a világi zene az ünnepi muzsikát megzavarta. De itt is megbukott. Az új, léha és ledér zene legyűrte az egyszerű, komoly, derűs muzsikát.

A Li Ki a következő mondást jegyezte fel: "Ai herceg azt kérdezte, hogy mi a földön a legfontosabb? A Mester így szólt: Az állam kormányzása." 

Mit jelent kormányozni? - "A dolgokat a helyükre tenni." 

Mit jelent az, hogy a dolgokat a helyükre kell tenni? - "A király legyen király, a szolga legyen szolga. Az apa legyen apa, a fiú legyen fiú. ' 

Mi a bölcs legfontosabb teendője, ha a kormányt átveszi? "A szavak helyes használata." 

Ebben a négy kérdésben és feleletben van Kung mester gondolkozásának alapja. 

Az igazi erkölcs nem társadalmi jelenség vagy termék, nem kiválóság és nem érdem, hanem az égnek a földdel és az embernek az örök világrenddel való egybehangzása (muzsika). Az erkölcs alapja metafizika. A kormányzás sem politika, nem fogás, csalás, macchiavellizmus, hatalmi ösztön, hanem a legmagasabbrendű emberi metafizikai aktivitás. Az államkormányzás vallásos tevékenység. Az állam kormányzásához három dolog kell: hadsereg, táplálék és hit. A hadsereget, ha kell, el lehet hagyni; ha kell, a táplálékot is el lehet hagyni. Ha nincs hit, nincs vallás, akkor nincs állam, csak gyülevész tömeg, amit a butaság és a félelem tart össze ideiglenesen.

Az uralom nem ismeret; az egyik tanítvány azt kérdezi a Mestertől, hogyan kell művelni a földet? A válasz: az öreg paraszt jobban tudja. És hogyan kell a kertet művelni? A válasz: az öreg kertész jobban tudja. Mit kell tudni az uralkodónak? "Az emberi Én-t szüntelenül művelni kell." Tanulni kell. "Gyakran éjjel-nappal gondolkoztam. Nem használt. Tanulni jobb." De tudjuk, hogy tanulni (hsüo) annyit jelent: a szellemi élet alapjait megtalálni, begyakorolni és realizálni. Ez a Nagy Tudomány. Azért kell ezt így tenni, mert valóban és igazán csak a szellemi erők hatnak. Külső eszközökkel még soha senki sem ért el semmit. Az államban a külső eszközök alkalmazása: az erőszak. Az erőszak hatása egyetlen brutális pillanat. A belső eszközök alkalmazása: a szeretet. "Légy a néppel olyan, mint a kis gyermekkel", szól Kung. A Li Ki-ben azt mondja: "Ha a szellemi erők élnek, akkor az életet ápolják. Ha a szellemi erők nem élnek, a büntetőtörvényeket ápolják. Ha a szellemi erők élnek, van törvény és rend. Ezt hívják uralomnak." Az uralkodás szellemi tevékenység. Ezért vallásos tevékenység. Ezért metafizikai tevékenység. 

Platón tudja, ha a filozófus király - aki nem egyéb, mint Kung mester Güntsi-je - az őskor rendjét helyreállítani nem tudja, csak a "demokrácia és az önkényuralom folytonos váltakozása következhet." Tapasztalatuk, hogy Platón jóslata bevált. A kínai mester ezt a gondolatot így fejezi ki: uralkodhat az arisztokrácia is, de ez az uralom legfeljebb háromszáz évig (tíz nemzedék) tarthat; uralkodhat a nemesség is, de ez az uralom legfeljebb százötven évig (öt nemzedék) tarthat; uralkodhatnak a szolgák is, de ez az uralom legfeljebb száz évig (három nemzedék) tarthat. A történet elég példát szolgáltatott rá. Igazi uralom csak egy van: a királyi uralom. "Ha igazi király születne, egyetlen nemzedék alatt nem lenne más, csak erkölcsös ember. Az uralom nem törekszik haszonra. Mongdsi, Kung kitűnő tanítványa egyszer egy herceg elé került, s ez azt mondta neki: Mondj valamit, öreg ember, amivel országomnak használhatok. A bölcs így felelt: Mit beszélsz haszonról? Ha a király haszonról beszél, a főnemes is haszonról beszél, ha a főnemes haszonról beszél, a nemes, a polgár, a földműves, a kereskedő is haszonról beszél. Mindenki a hasznot fogja keresni, és egymástól elragadja, így lesz az államban úrrá a rendetlenség. A királynak nem azt kell kérdezni, mi a hasznos, hanem, hogy mi a jog és az igazság." - Semmit sem felejtettek el annyira, mint ezt az őskori tudást. 

A király, az igazi király, aki, ha megszületne, egyetlen nemzedék alatt nem lenne más, csak erkölcsös ember, nem akkor cselekszik, amikor a dolgok már a nyakára nőttek. Akkor már késő. Senki a bajt, ha már itt van, eltüntetni nem tudja. "A panaszok fölött való ítélkezésben én sem vagyok különb, mint bárki más. Amire mindig törekedtem, hogy ne legyenek többé panaszok." A királynak nem a megtörtént hibákat kell megjavítani, hanem olyan tevékenységet kell kifejtenie, hogy ne történhessenek hibák. "Délnek fordulni - szól Kung. Ez a minden bajt, panaszt, nehézséget, válságot megelőző tevékenység az, amit Kung mester úgy fogalmazott meg, hogy, a szavak helyes használata. Azt mondják, Szókratész sem tett egyebet, mint tanítványait, Platónt is, a szavak helyes használatára oktatta. Ez a szókratészi módszer: megtanítani az embereket arra, ha valaki tudja a jót, cselekszi is. Szókratész azonban nem mondta, hogy ez az uralkodás lényege. Kung mester egész tevékenysége, gondozása, metafizikája, tanítása ebből a törekvésből érthető meg. A "Beszélgetések" sem más, mint a Da Hüo a szavak helyes használatáról. Mert ha helyes a szó, helyes a tett, ha helyes a tett, nincs baj; ha nincs baj, mindenki elégedett; ha mindenki elégedett, a világ derűs. "Aki tud, nincs olyan messze, mint aki keres; aki keres, nincs olyan messze, mint aki derűs. A derű az őskor. 

Mikor a Mester meghalt, iskoláját Dsi Hia vezette tovább. Kung-cenak hetvenkét közvetlen és körülbelül háromezer távolabbi tanítványa volt. A szellem, amit felébreszetett, elterjedt. Nem vált aktívvá. Az maradt, amivé Kung tette: hagyomány. A tudás az őskorról, a rendről, az erkölcsről, a helyes kormányzás lényegéről, az illemről, a szép életről, az igazságról, a vallásról. Száz évvel később Mongdsi, az iskola legjelentékenyebb bölcse, udvarról-udvarra járt, hogy a Mester gondolatait hirdesse. Mongdsi sokban hasonlított Kung-cehoz, de szigorúbb és fanatikusabb volt. Több feljegyzés arról beszél, hogy az uralkodókat alaposan megleckéztette. 

A Mester tanítását egész nagyságában, terjedelmében és egyetemességében, minden metafizikai vonatkozásában, részletesen, még a házi szokásokra is kiterjedően a Li Ki foglalta össze. A Li Ki a Mérték könyve, a teljes kung-cei hagyomány. A Mester iskolája azonban azóta is fennállott és fennáll és ma is él. Nem mint iskola, hanem mint az őskor hagyománya. Nem mint vallás, hanem mint az őskori tudás tradíciója vallásról, Istenről, államról, muzsikáról, társadalomról, családról és a bölcsről, ahogy azt Kung mester tanította.

* A bölcs ellentéte az az ember, akinek megjelölését a szöveg "közönséges -nek fordítja. A kung-cei hagyomány egy könyve ezt az embert így határozza meg: "a fekete tömeg odalent". Körülbelül megfelel a Hérakleitos-féle "polloi"-nak (orde-náré massza). Ez a fekete, tömegesen megjelenő rovar-lény tudattalan, értelmetlen, gonosz és javíthatatlan: ez a Güntsi ellentéte és ellenfele.