Hamvas Béla: Karnevál (részlet)

(-)

Ne értsen félre, nem olyan korcsmáról van szó. Vendéglő ez, ahogy mondani szoktam és szeretem, un restaurant spirituel, szellemi korcsma, ebben a nemben a világon az első, ahol nem levest és főzeléket és húst és tésztát szolgálnak ki, hanem szellemi táplálékot és italt -

Ez már egészen másképpen hangzik, szólt Barnabás.

Ifjúkoromtól fogva, mondta Gambrinus, ezzel a gondolattal foglalkozom. Én tulajdonképpen spirituális lény vagyok. A materiális világtól szerintem úgy lehet megszabadulni, ha étkezésünket megváltoztatjuk. Érti?

Csak helyeselni tudom, szólt Barnabás, és miképpen kívánja -

Éppen a szellemi korcsma felállításával. Az ételeket mindennap saját magam készíteném el. A szakácsmesterséget kitanultam, és -

Roppant érdekes, kiáltotta Barnabás.

Örvendek, hogy tetszését megnyerte. Évekig dolgoztam azon, hogy a menüket kellő változatossággal összeállítsam. Most már több száz recept fölött rendelkezem, és azt hiszem, ha a nyilvánosságra lépek, nem fogok szégyent vallani. -

Gambrinus ismét megállt, és homlokát törölgette.

Mégis milyen menükre gondolt ön elsősorban?

A legjobban úgy tudnám megmagyarázni, ha egyszerű ételből indulnék ki. Vegyes étel, főzelék is, hús is, leves is, több alkatrésszel. Ilyen szellemi táplálék a Toldi-magyarázatok lenne. Általában a kommentárok és a kresztomátiák és antológiák -

Helyes, nagyon helyes -

Más étel például a homéroszi költemények, rizs helyett, de fűszeresen, például Baudelaire-mártással. Mit szól hozzá?

Kitűnő. És a leves? a levest kiváltképpen a skolasztikusokból főzné?

Nem, ez túl nehéz lenne. A skolasztikusokat tisztán nem is tálalnám, csak igényesebbeknek, minden alkalommal csak vékony szeletekben, költeményekkel körítve. Néha töltve.

Rendkívül érdekelne, hogy mivel töltené.

Erazmusra gondoltam, aztán Melanchtonra, Kálvinra, Savonarolára -

Erős -

Belátom. Mondjuk, Morus -

Sokkal inkább. Persze attól függ, mivel körítené -

Vegyes salátával, bantu néger vagy patagon dalokkal, esetleg ausztráliai himnuszokkal, orfikus töredékekkel, Euripides fragmentumaival, a Gilgamessel. Érti, hogy mire gondolok.

Nagyon is jól.

Mózes öt könyve vagy Boswell Johnson élete a borsos tokányt helyettesítené. Hideg nyers sonka helyett Rabelais-t szolgálnám fel. Angolos marhaszeletnek Miltont, vesepecsenyének Shakespeare-t, főképpen a Macbeth-et vagy a III. Richárd-ot, mert nézetem szerint a Hamlet inkább tészta, sonkával töltött vajaskifli. Bort Li Taj-po vagy az Argonauták, esetleg Hölderlin vagy az Énekek éneke helyettesítené. Az édesség Sappho, mint apró sütemény, Lagerlöf mint mazsolás kalács, George Sand pedig mogyorós tekercs. Nem igaz?

Egyelőre kifogástalan.

Az étkezőhelyiség ajtajára a menüt minden reggel kifüggeszteném, de jelezném, hogy bármilyen rendelést fölveszek, és ételeket külön is készítek. Az ebéd és vacsora ebben az esetben nem sokkal, húsz százalékkal drágább. Azt hiszem, ha erre a táplálkozásra az embereket rá lehetne szoktatni, problémáink nagy része önmagától megoldódna.

Erről meg vagyok győződve.

Igen, ezért jöttem, hogy itt körülnézzek. A hely talán alkalmas. Eleinte, persze, nem számítok nagyobb sikerre. Anyagiakra meg éppen nem. Elég pénzem van ahhoz, hogy az intézetet akár életem végéig, még ráfizetéssel is fenn tudjam tartani -

(-)

Arcod verejtékével. A gépeket azért találták fel. A gépek célja, és a technikáé, hogy az ember üdvösségén munkálkodjék. Amióta a gyárakban a gépek dübörögnek, a földre kevesebb verejtékcsepp hull. A gép célja, hogy az ember helyett minden munkát elvégezzen. Ma még nem értük el a technikának azt a fokát, hogy a gépek a munkát elvégezzék. Ilyen munka az almaszedés is. Szeptemberben a gazda két hétig is reggeltől estig kénytelen az almát szedni, amit a célszerű gép talán egy félóra alatt elvégezhetne. A kérdés természetesen, hogy lehetséges-e olyan gépet szerkeszteni, amely az almát leszedi, kosárba rakja, nagyság és érettség szerint. Ma a gazdának az almát még kézzel kell szedni, ez igen fáradságos és verejtékes munka.

Amikor az ember az első almát leszedi, azt mondja, ebben az évben ez az első alma, amit leszedtem. Különlegesen nevezetes alma ez. Amikor a másodikat szedi, azt mondja, nini, milyen féloldalas és varos, ez egyike lesz a legcsúnyábbaknak, és akkor ez is különösen nevezetes lesz. Ez a harmadik, íme, színben egyike a legszebbeknek, ez a negyedik arányokban a tökéleteshez áll közel, ha nem is nagy. Amott van egy, az színben is, alakban is szép. Amaz pedig nagyságban minden bizonnyal az első között lesz. Ez most nehéz szedés lesz, az ágra kell hasalni, messze kinyúlni. Kettő van együtt, ó, még a harmadik is, a levél mögött volt. Mindhárom megvan, egy se pottyant le. Az egyik hatalmas és gömbölyű, hibátlan, a másik apró, a harmadik féloldalas, magházába a féreg beleharapott, de azért megérett. Éljen az almaszedő! Már kilenc almát szedett le, és még egy sem esett a földre.

Az almaszedés érdekfeszítő foglalkozás. Egy kosár már tele van, a másik félig. Az almának, ha ki akar tűnni, egyre szebbnek és nagyobbnak kell lennie. Minden almából csak egy van, mint ahogy minden emberből is csak egy.

Az almákat nemcsak dicsérni, hanem megfelelő szavakkal dorgálni is kell. Ha az almaszedő olyan gyümölcsöt szed le, amelyen barna folt van, akkor szelíden meg kell feddeni, azt kell mondani, ezt igazán nem tartom helyesnek. Az almát általában nem lehet magázni, ahogy Istent, az állatot és a gyermeket sem lehet. Az almaszedő az almával tréfálhat is, mert vannak igazán furcsa alakú almák, például a segges alma, pontosan olyan, mint valakinek a gömbölyű feneke, néha egyik orcája pufókabb, mint a másik. Erre az almaszedő az almát kineveti, össze is szidja, de aztán megsimogatja, nem baj, de aztán jó édesre érjél, úgyis én eszlek meg, ilyen almát nem lehet eladni. Az almák általában, amíg nem egészen érettek, befelé fordulnak, és az ember csak hátukat látja. Minél érettebb az alma, annál inkább kifelé fordul, végül a teljesen kész alma olyan, mint az arc vagy a virág, éspedig a legtöbb alma mosolyog, ízének, illatának teltsége nyilatkozik meg így. Az ember csak olyan almába harapjon, amelyik nevet, mert az kínálkozik.

Mikor az ember az almát leszedte, és a kosárból a szalmára szép sorjába rakja, úgy, hogy az almák egymást ne érintsék, de egymástól nagyon távol se legyenek, mert az almák is szeretik, ha egymáshoz közel vannak, mint az állatok vagy az emberek. A legjobb olyan aránylagosan elhelyezni, ahogy a házastársak az ágyban egymás mellett feküsznek, ha karjukat kinyújtják, egymást elérik. Akkor az almaszedő sorra felismeri az almákat. Ez volt az a varos alma, ez volt a pufók, ez volt az arányos, ez az óriás, még egyszer megdicséri őket, vagy vicceket mond nekik, mert az almák értik és szeretik is, ha hozzájuk beszélnek, és ha valaki velük tréfál. Ha az ember megszidja őket, szégyenlik magukat. Vigyázni fogok rátok, minden héten megnézlek benneteket. Túl gyorsan ne érjetek, jobb, ha csak február végén, megértettétek? Az almák hallgatnak, és az utasításhoz alkalmazkodnak, mert az almák nagyon szelídek és engedelmesek.

(Amint látja, szól Vatta úr, Jávorka, mint író a legmagasabb, csaknem baudelaire-i értelemben dilettáns, mint a preraffaelita, s éppen ezért, ha az írásmű élvezhetetlen is, tulajdonképpen az egész folyóiratban, par cela même, a legjobb. Ahogy ő a technikát felfogja. Une bêtise du fort calibre. A technika arra való, hogy az ember helyett a munkát elvégezze. Nem édes? Sejtelme sincs róla, hogy a technika az életirtó hatalmi ösztön démoni aktivitása. A gép az emberi kéztől elsősorban nem a munkát veszi át, hanem az emberölést. Persze itt aztán baj van, mert ha a gép öl, akkor az ember a gyilkosság gyönyörétől elesik. Más úton kell magát kárpótolnia, de kárpótolja is, az embert ön ne féltse. A gép arra való, hogy a verejték kevesebb legyen. Igen, kevesebb verejték, de annál több vér. Jávorka ehhez ártatlan. Preraffaelita, mondom, szent és kiskorú középkor. Az ember, aki az intellektuális ártatlanságát még nem vesztette el, és azt hiszem, sohasem is fogja elveszteni, sejtelme sincs arról, mi az a valeur des termes, és mégsem az a megszokott és kibírhatatlan dévotion aisée

(-)

Hallom, szólt Lala, hogy fűzőt akar csináltatni.

Mértéket vétettem, válaszolt Gitta. Lehet, hogy szombaton kész is lesz.

Az én tanácsom megkerülésével. És hol csináltatja?

A Dorothea szalonban, ahol szoktam.

Lala a kávéscsészét lassan leteszi. Felnéz. A Dorotheában? Tudja, hogy a Dorothea nekem már két fűzőmet tönkretette? Mit mondtam önnek múltkor is, Fanny, emlékszik?

Mondta, igen, válaszolt Fanny, hogy ez a fűző viselhetetlen -

Így mondtam?

Úgy mondta. Viselhetetlen.

Lala most Gittára néz. Nos, ha ön viselhetetlen fűzőt akar, csak menjen a Dorotheába -

Angela ijedten Kanavászra pillant. Kanavász int és feláll. Az uzsonna ma igazán jó volt, szólt, a hölgyek egészségére. Jöjjön, Angelám, beszélni szeretnék önnel -

Visszarendelem, szólt Gitta, hol csináltassam?

A híd mellett, szólt Lala. Ott lakik. Nagyon ügyes fűzősnő.

Fanny tudja, nevét elfelejtettem, a híd mellett. Fanny, tudja, hol lakik?

Tudom -

Megint bonyodalom, kiáltott Lala, mindig bonyodalom. Nem kérdeznek meg. Mindenre gondolnom kell, pedig (tomporát fogja) a Braquilleux-idegem. (Feláll.) Kanavász megint szépen faképnél hagyott bennünket, Angelájával, az uzsonna közepén. Illetlenség. Nem bírom a neveletlenséget. (A kályhához megy, leül.) Fanny, gyújtson lámpát. Aztán (halkan) Fanny? Érti? (Suttog.) Menjen és hallgassa meg, mit beszélnek. Mire tanítja Kanavász az ő Angeláját. A fűzőügyet ma el kell intézni. Adott előleget?

Nem adtam. A Dorotheában ismernek -

Még ma, szól Lala. Legjobb, ha azonnal öltözik. Ah, Gitta, milyen gyermek ön, ilyen szelíden mondom, mert én szelíd vagyok. Nem mondom, hogy éretlen, méltóságos asszony létére, ezredes felesége. Még a Dorotheában is ismerik. Szégyenkeznem kellene, hogy nem vagyok méltóságos asszony? Nem, ha címem lenne is, nem használnám, a cselédnek megtiltanám, hogy engem méltóságos asszonynak szólítson. Kanavász ma sértően illetlen volt. Angelát is elrontja. Feláldozom magam, hogy ezt a szerencsétlen leányt, az elrontott nevelés. Ó. Anyja helyett anyja voltam, és Kanavász vele titokban összejátszik. Ellenem. Fanny, itt van? Majd este elmondja. Most öltözzön, és menjen Gittával a fűzősnőhöz, a híd mellett, érti? a híd mellett -

Nem, a fűzőügy, igazán, mert amikor Gitta és Fanny a Dorotheába ment, ott már munkába vették, szombatra kész. Mit tegyünk? Azt fogjuk tenni, szólt Gitta, hogy a híd mellett is rendelek egyet. De Lalának ne szóljon. Nem, válaszolt Fanny, nem szólok -

Mértéket vett? kérdezte Lala.

Igen, felelt Gitta.

Lala az asztalfőn ült, és a vacsoratálból először vett, aztán Angelának és Fannynak osztott, következett Gitta és Platon, végül Kanavász.

Eszembe jutott, szól hirtelen Lala, hogy régebben egyszer fűzőt csináltattam, igen jó fűző volt, az utca a sétányból nyilt, kis utca, a negyedik vagy ötödik ház, olyan zöldre pingált kapuja volt, Fanny, emlékszik?

Nem emlékszem, szólt Fanny.

Holnap reggel mindjárt menjen el és keresse meg. Önnek emlékeznie kell, együtt voltunk -

Sose voltam -

Együtt voltunk, szólt Lala nyomatékkal. Nagyon jó fűzőt csinált. Holnap reggel mindjárt. Azt ott a híd mellett rendelje le. Nem ott fogjuk csináltatni -

Fanny csak délben tért vissza. Nem találom, szólt.

Lala felkiált. Hol csavargott? Lehetetlen -

Felállt, és öltözni kezdett. Magam megyek, mindent magamnak kell. A fűzőt lerendelte?

Nem -

Nem? Miért nem?

Mert -

Lala felsóhajt. Szörnyű, suttogta. Azonnal menjen és rendelje le.

Csak négy után tért vissza. Nagyon jó fűzősnőt találtam, a kórháztól a harmadik vagy negyedik utca balra, a hatodik ház, nem tudom, második vagy harmadik emelet, olyan barna ajtó, majd megtalálják, azonnal menjenek, vár önökre, igen kitűnő, művelt asszony, valaha jobb napokat látott -

Hogy hívják?

Valami Tizilla vagy -

Gitta és Fanny a fűzősnőt csaknem estig kereste, aztán visszament a híd mellé, hogy lerendelje, de ott már munkába vették, holnap estére kész. Három fűzőm lesz, mondta Gitta -

Lala másnap korán reggel felöltözött és elment, de tizenegykor már otthon volt. A legjobb lesz mégis, szólt, ha a fűzőt a Dorog és Társánál rendeljük. Az üzlet most nyilt meg, mutatták a fűzőket, kizárólag egészségügyi fűzőket csinálnak, nem baj, egyszer egészségügyi fűzője lesz, délután rendeljék le, és menjenek oda -

Dorog és Társa? Hol van?

Ön nem tudja, hol van Dorog és Társa? kiáltott Lala. Menjen és keresse meg. Szép nagy üzlet, az ég áldja meg, még azt se tudja, hol van a Dorog és Társa -

Négy fűzőm lesz, szólt Gitta.

Fanny, mondta Lala, az ember igazán nem ér rá a fontos dolgokkal foglalkozni, mindig az ilyen fűzőügyek. Mondja, Kanavász és Angela tegnap miről beszélt?

Angela házasságáról beszéltek. Kanavász érdeklődött a Bormester család iránt -

És?

Igen jó család, az anyja tanárnő, művelt emberek, elég jómódúak -

És?

Kanavász azt mondta, hogy három évig minden hónapban száz koronát ad -

És nekem nem szólt -

Kis kertet vesz nekik, és építtet -

Nekem nem mondta. Tudtam. Titokban ellenem összejátszanak. Hálátlan leány. Ó, anyja helyett anyja voltam. Megcsalt (fejét lehorgasztja). Most menjenek, Dorog és Társa, de várjon, lehet, hogy nem is Dorog, hanem Dörge vagy Horog, nem tudom, majd megtalálják, szép nagy üzlet, aztán Fanny még elmondja, miről beszéltek -

A fűzőügyön sokat gondolkoztam, szól Lala másnap az ebédnél. (Öt fűzöm lesz, gondolta Gitta.) (Angela gyorsan Kanavászra néz.) (Kanavász bajuszát simogatja), (Fanny tányérja fölé hajlik.) (Platonka, ne bámészkodj, egyél.)

Ez a Dorog és Társa nagyon drága cég, folytatta Lala. Legjobb lesz, ha mégis a híd mellé mennek. Ott már úgyis mértéket vettek. Fanny elmegy a Dorog és Társához -

Nem Dorognak hívják, szól Fanny, Ürge, Ürge és Társa -

Nem bánom, legyen Ürge. Fanny elmegy és lerendeli. Gitta elmegy a híd mellé, hogy hívják azt a fűzősnőt?

Nem tudom, szól Gitta.

Nem tudja? Micsoda gondatlanság! Még nevét sem tudja! Fűzőt rendel nála, és még nevét se tudja. Hallom, Kanavász ezredes, hogy ön leányának apanázst készül adni -

A fiataloknak, szól Kanavász, az első időben segíteni kell, és végül is, azt hiszem, ne kelljen a kenyérre gondolni, gyönyörködjenek egymásban, én így tartom helyesnek, az apa részéről -

Igen, szól Lala, és felsóhajt, ön valóban példás apa. Azt hiszem, ha én nem vagyok, ön az apaságával nem sokra ment volna, nevelőintézetbe akarta adni -

Hálás vagyok önnek, szólt Kanavász, és Angela se fogja elfelejteni -

Nem számítok az ön hálájára, nekem kötelességem volt, anyja helyett anyja voltam (könnyezik).

Szünet.

Megyek, szól Fanny.

Megy? Hová -

A fűzőshöz, Ürgéhez, lerendelni -

Nem fogja lerendelni, érti? Legyen végre egyszer Gittának rendes egészségügyi fűzője, nem baj, ha drága -

Akkor nekem sem kell a híd mellé menni, szól Gitta.

Hiszen a nevét se tudja, kiált Lala. Az ég áldja meg, mikor lesz már felnőtt asszony -

Lala délután elment, és csak este tért vissza.

Gitta, szólt, ön nekem hazudott -

Gitta fejét fogta. Görcsöm van, szólt és nyögött.

Ilyesmivel most ne térjen ki. Ön két fűzőt rendelt, egyet Dorognál és egyet a híd mellett -

Ürge, szólt Fanny, Ürgének hívják -

Legyen Ürge, nem bánom -

Gitta a kerevetre roskad. Nem, kiált, nem két fűzőt, én négy fűzőt rendeltem -

Lala dermedten néz Fannyra és Kanavászra és Angelára. Négy fűzőt? kérdi riadtan. Négy fűzőt?

Négy fűző, kiált Lala. Szörnyű -

(Angela Kanavászra néz.) (Kanavász int, feláll.) (Gitta a kereveten nyög.) (Platonka, a tálba nem szabad kézzel nyúlni.)

Kanavász Gittához megy és fölsegíti. Nem baj, szól halkan, nem baj, négy fűzője lesz, jöjjön, feküdjön le, kimerült -

(-)

Lala szerdán délután fél öt után se zongora-, se énekórát nem vállal, ezt az időt, szólt, talán jogom, sőt kötelességem is a magam számára fenntartani, mert -

Fanny kedden este bedagasztott, hogy a kalács szerdára friss legyen, babkávét főzött, mert Tibold atya csak azt ivott, tejszínt hozott, és a vegyes befőttet a tálra tette. Fél ötkor Lala kijött. A sárga damasztot tegye fel, és a biedermeier készletet az antik ezüstkanalakkal. Gyümölcsről gondoskodott? Körtét vettem, szólt Fanny, mert az esperes úr -

Öt órakor Tibold atya csengetett, és már az előszobában a legújabb csintalan viccet elmondta, bömbölve nevetett, Lala selyemblúzát megdicsérte, a halványlila önnek pazarul áll, arcának nemes vonásait -

Mindig bókol, szól Lala, és neheztel.

Pszt, szólt Tibold atya, nem hallja senki? Tudja, ez nem Fannynak való -

Nevet.

Foglaljon helyet -

Tibold atya a fotőjbe veti magát, és harsog.

Lala el van ragadtatva. Az ön kedélye -

Azt mondják, kiált az esperes. Tibold a pokolban is Tibold, mondják híveim, különösen a nők, tudják, hogy a pokolban számomra külön helyet tartanak fenn, valószínűleg nekik is -

Az ön gyengéje -

Tibold suttogni kezd, Fanny nem hallja? Neki nem való -

Lala székét közelebb húzza, és Tibold atya penetráns szivarszagát szívja.

Múltkor éppen, suttogja az esperes, éppen vacsora után volt -

Mondanom sem kell, szól Lala.

Úgy van. De férje is ott volt. Ó, a mennyországba vezető út férjekkel van kikövezve -

El fog kárhozni, mondja Lala.

Biztos. A hölgy elég telt (mutatja), és én anekdotákat mesélek, persze a kolostori életből -

Lala székét még közelebb húzza.

Nevetünk és nevetünk, mondja Tibold, egyszerre a hölgy arca elváltozik. Felugrik, és mit gondol?

Lala fejét rázza.

A szék alatt kis tócsa volt, nem, nem a víz ömlött ki -

Lala szemét eltakarja.

A hölgyecske ijedten körülnéz, felkiált: Au! Majd lenéz, a vízre mutat, és azt mondja: Tó.

Autó? kérdem én.

Tibold térdét veri és hahotázik. Lala megkövülten néz.

Nem érti? kiált az esperes. Autó! A hölgy ijedtében azt mondta: au, aztán a vízre mutat, és így szól: tó. A kettő együtt autó.

Lala erőlködik.

Autónak hívják az automobilt, a gépkocsit, még mindig nem érti?

Autó? szól Lala dadogva.

Autó! Tibold harsog. Autó! A hölgy azt kiáltja, au! Aztán a tócsára mutat, és így szól: tó! Autó!

Automobil? kérdi Lala hitetlenül.

Igen, gépkocsi, automobil. Au! Tó!

Gépkocsi, mondja Lala révetegen, és egy pontra bámul. Milyen gépkocsi, amilyen az utcákon -

Igen, olyan automobil -

Ott a szék alatt? kérdi Lala komolyan. A szék alatt gépkocsi? Hogyan fért el? Hiszen -

Várjon, kiált az esperes, újra megmagyarázom. A kis hölgy összepipilte magát -

Ezt értem, szólt Lala.

Aztán felugrik, és azt kiáltja: Au!

Au, igen helyes.

Eddig érti?

Értem. Mintha valakit tűvel megszúrnak, és felkiált.

Pont úgy. Szóval au -

Lala nevet. Azt mondta, hogy au? Hallatlan!

Aztán a hölgy feleszmél, a földre mutat, és így szól: tó -

Tó? Úgy, mint halastó?

Úgy, mint Kaspi-tó -

Tó, kiált Lala.

Au és tó együtt autó. Most már érti?

Gépkocsi? kérdezi Lala.

Automobil, szól az esperes.

De hogyan kerül a szék alá olyan nagy kocsi? El se fér -

Nem is volt ott gépkocsi -

Hát akkor a nő miért mondta, hogy autó?

Hiszen éppen ez a vicc, kiált Tibold atya.

Az, hogy nem volt ott, mégis mondta?

Hirtelen fölnevet. Milyen ostoba nő lehetett. Nem is volt ott semmiféle automobil, mégis azt mondta, hogy gépkocsi -

Autó! kiált Tibold -

És tényleg nem volt ott? kérdezte Lala.

Dehogynem, a tó bizony ott volt -

Milyen tó? A Kaspi-tó?

Nem, a kis tavacska, a szőnyegen, ott volt -

Szóval akkor ott nem volt semmiféle gépkocsi? Nem volt -

Lala hirtelen fölnevet. Ügyefogyott nőszemély, nincs ott, és mégis azt mondja -

Most Fanny bejön, megterít, és az asztalhoz ülnek. Gitta megjelenik, éppen nincs fejgörcse, és vallásos tanácsokat kér. Tibold atya tiltakozik. Vallással nem foglalkozom, szól, mire a többiek illendően nevetnek.

Micsoda kedély, kiált Lala.

Tibold atya a kávéra még egy kis habot kér, és egyszerre két kalácsot vesz -

(Kanavász Platon gimnáziumi második osztályú tanuló dolgozata.) Muffy émen csétányi. Belábán kálvabu, jekezén etvesi, zöpekén sorbola, fejefén mindula. Már fél van. Tétső.

Arramán Tuffy, maródi tevén Angelmus Juniphrast Pen Dazrael Mc Caroni Isteván. Láttya a setétbe Ruffy termeté. Ti kudja? Puffy? Cuffy? berregi, Juffy tán? Tétső s etét, csétányi, zöpekén, Kipöcse?

Buffy!

Durry, maróni kezén Jeniszej Arbola Sir Margata Szalvia, bepöcse. Pszt. Csendelem. Kinakotheka.

Lefekén, szólala, nem berek, arramén, lepöcse? Guff? Hors Goncourt.

Isteván, Isteván, kiki you gallonba.

Tandalom. Brazileus. (argentió) psychotencia Kata falka.

Egy őn tetű.

Galifa (horrmon)

Pöcse ki, pöcse be, lefekén sorbola. Berregi Zuffy, as etétbe ufárez nem ekel.

Chuffy tán. A zegér a zégre. Kenefén mocsoda ponagra véd apahalad barra ta faranta. Áll. Mc Caroni Boldézsár futta mondána. Margata eküle. Tezegény, tezegény Margata. Csarkulon a csarka, vén ternisz, a ter psychose de la seine de moque. Oda rouge qui. Ovál? Asamochera.

Micsonka ba hérez tarita hun farlekin. I kant. Ha riku majász, ha buca vaun, ety-kety, ety-kety, némeleg fodorlin, mázoskelécs harmak-afarma. Essze. Nimele, nimele:

Nyával nyeli le a pél.

Nyával nyeli le a pél...

Mostana Hargata (faróni telén Juffy Zőke Luffytán) kína gén, mo szafta, ubarlát, neszte. A fi megyene szakába, jetene, liába tétső vana, liába, Hargita kszeme von hugyás zucca zekén.

Bepöcse, jabála Guffy.

Nepöcse, sitana Mormota, hegedi réfen gényka vanó Suffy.

Mipöcse? didé Isteván Boldézsár hargata mondér.

Mostara (mostafa - mustána - hántora) kezdebő neküle, fondézsár habrita no teke val jászkata (falka feli pe a nyél), séze Porgota mén csarkula. Bulya, bulya pislaga nepöcse. Huffy zén csarka. Hordézsán röhöge, biszkate, Nyuffy, raszaszafadra. Kuffy még megyene arralát (arrabát) ó Hernada Horgota! Sikamén Szargata, uss futána. Bostéván vén ternisz a zégre kszemevanó didié mondér a majász ha véd szakába gén hugyás zucca zekén.

Ustana géve semének. Szuffy pellére kefteti Dorgata, bepöcse, kipöcse, nepöcse, repöcse, Jordészán csovála, holdana némeleg, liába kén, eküle, pellére, kefteti, tezegény Zargata, sikamán tétső már fél van, de Huffy tán hörgöde.

Csida noncs. De ha csoda nincs, acsada micsada?

(-)

A Rakoncátlan masamódok erre vonatkozó fejezete a következő:

Közvetlenül karácsony előtt, pontosan december huszonegyedikén éjjel Kanavász Antal ezredes kapuján dörömbölés hallatszott, néhány nem érthető, de igen hangos szó, ismét dörömbölés, aztán a kaput ismételten megrúgták és kiabáltak. Lala tüstént felriadt, és a falon átkopogott. Fanny, szólt, nyissa ki. Hallom, igen, megyek. Lala kendőt vett fel és alsószoknyát. Ezalatt az illető már a fogadószobába rontott. Fél egy, szólt Lala, szörnyű, hogy az embernek ebben a házban miket kell megérnie.

Kanavász ezredest keresem, szólt Findzsa sötéten. Uram, válaszolta Lala, Kanavász ezredessel önnek bármi dolga legyen is, azt hiszem, az elintézésre ez nem alkalmas idő. Lornyonját fel akarta tenni. Fanny, szólt, a lornyonomat.

Ebben a percben Kanavász is belépett hálókabátban és papucsban, mögötte Gitta és fél perc múlva a kis Platon. Mit óhajt, kérdezte az ezredes az alvástól rekedten. Fanny a lornyonnal visszatért, Lala azonnal föltette, és az ezredesre nézett.

Findzsa Szilárd támadóállást vett fel. Ön, szólt igen hangosan, feleségemet már hónapok óta titokban látogatja, családi békémet feldúlta, derék és hűséges feleségemet elcsábította, és önnek ezért felelni kell -

Kanavász egyet lépett hátra, és azt válaszolta: Uram, nekem erre az a mondanivalóm, hogy holnap reggel én ön ellen a hatóságnál rágalmazásért, becsületsértésért, éjjeli csendháborításért és magánlaksértésért följelentést teszek, most pedig takarodjék -

Karját fölemelte, és az ajtóra mutatott.

Findzsa öklével az asztalra vágott. Ön felelni fog, üvöltötte. Családi békémet -

Azonnal távozzék -

Felelni fog -

Rendőr!

Kanavász az ablakhoz lép, kitépi és kiált. Merénylet!

Findzsa újra üvölt, aztán kirohan, és a kaput bevágja.

Kanavász még egy pillanatig áll, Lalára néz, Gittára, Fannyra, és megint áll. Bosszantó incidens, szólt végül. Menjünk és feküdjünk le -

Lala a lornyont ismét föltette. Persze, szólt és bólintott. Persze, feküdjünk le. Aludjunk. Aki tud. Ezek után. Bosszantó incidens. Ön biztosan tud, Kanavász ezredes, ön biztosan tud aludni (élesen), az ön lelkiismerete nyugodt. (Még élesebben.) Nyugodt az ön lelkiismerete? Olyan nyugodt, ahogyan azt mutatja? Bosszantó incidens, mondja ön. (Szónokian.) Nézze itt szegény feleségét, akit ön olyan ocsmányul megcsalt. Nézze ártatlan gyermekét, nézze Fannyt, a tiszta lelkű leányt, és nézzen engem (felkiált), azt hiszi, hogy mi ezek után csak úgy elmegyünk lefeküdni? (Hevesen.) Miért tesz ön úgy, Kanavász ezredes, mintha mi sem történt volna, mintha (mély hangon) az egész bosszantó incidens lett volna -

Kanavász kezét fölemelte. Kedves Lala, ön ismeri ezt az őrült Findzsát, ahogy a városban mindenki jól ismeri, és tudja, hogy bolond, közveszélyes, és már régen az elmegyógyintézetbe kellett volna zárni. Ön éppen olyan jól tudja, mint én, hogy ezeknek az ő rohamainak semmiféle reális alapjuk nincs. Ha ön ennek a futóbolondnak felül, csak magát teszi nevetségessé. Ez az ember időnkint még Bormesterékhez is el szokott rohanni, sőt Kesző Domonkost, ezt a száznyolc éves aggastyánt is felelősségre szokta vonni, s amint hallom, a legutóbb vőmnél, Bormester Mihálynál is botrányt csinált, aki, nagyon helyesen, őt tettleg kidobta -

Most nem Bormesterről és Keszőről van szó, kiáltott Lala.

De kérem, mondta az ezredes, miért lenne Findzsának, ha a többi száz esetben őrültnek bizonyult, ebben az esetben igaza?

Könnyű elintézés! (Emelt hangon.) Én ezt a választ nem fogadom el, és azt hiszem, Gitta, az ön hites felesége sem fogadja el. Ön ezt az embert futóbolondnak nevezi? Engem nevetségesnek mond? Kikérem magamnak -

Kanavász ásított és nyújtózott. Háromnegyed egy, szólt, úgy gondolom, ilyen vitákra ez nem alkalmas idő. Majd holnap reggel, addig kedélye is megnyugszik -

Ön az én kedélyemmel ne törődjék, és ha az én kedélyem nem nyugodt, nem magamért nem nyugodt, hanem az én húgomért, akinek életét ön megrontotta. Ön a felelősség alól ki akar bújni. Ezt én nem tűröm. Ha Gitta, az ön tizenhárom éve megcsalt és meggyötört felesége, akit ön lépten-nyomon elárult, erre erőtlen, akkor én vonom önt felelősségre -

Az égre kérem, kedves Lala, nyugodjék meg, lássa be, Findzsa őrült, semmi oka -

Ön a mi Gittánk életét összetörte, évek óta csalja őt azzal a hitvány személlyel, hitvány személy -

(Fannynak hirtelen az összes titkos szavak eszébe jutottak.)

Nézze, kérem, erről szó sincs. Ezt a feltevést ejtsük el. Findzsa őrült, és ezt ön is tudja, Gitta is tudja, itt most éjszaka van, a szoba kihűlt, itt állunk félig pucéran, még meg fogunk hűlni az ünnepek előtt -

Az ünnepek, kiáltott Lala, szép karácsonyi meglepetésben részesített ön bennünket, ezredes, tizenhárom évi házasság után kiderült, hogy ön bennünket az egész idő alatt álnokul megcsalt, és cudarul megcsalta szegény feleségét, aki ön mellett szenvedett. Nézze meg őt (pátosszal). Roncs! (Szünet.) Hol van a mi régi bájos Gittánk? (Panasszal.) Hol van? (Jajgatva.) Hová tette ön, ezredes, a mi drága szemünk fényét, azt a virágzó leányt, erre feleljen itt nekünk most karácsony előtt (jajveszékel), ó, karácsony, így kell ünnepelni? Gonosz ember ön, ezredes -

(Kurva, suttogta Fanny.)

Mit mondott, Fanny? kérdezte Lala.

Imádkozom, felelt Fanny.

Úgy, úgy, csak imádkozzék, gyermekem, ez az egyetlen ebben a házban, amit még tenni lehet -

(Kurva, suttogta Fanny, Kanavász kurva.)

Kanavász tanácstalanul néz. Platon, mondja, eredj az ágyba, semmi keresnivalód -

Megtiltom, kiált Lala, és mindkét kezét fölemelte. Maradj itt, kisfiam, és légy tanúja apád szégyenének, jó lecke lesz neked, hogy megtanuld, apád milyen ember volt -

Kanavász Gittára néz. Önnek, szól, ehhez az eszeveszettséghez semmi mondanivalója nincs? Gitta, válaszoljon -

Gitta fejéhez kap, és a kerevetre roskad. Nem, ne, engemet hagyjanak ki, már éjszaka is, folyton, folyton, a görcs, a fejem, csináljanak, amit akarnak -

Ne várjon ön semmit ettől az asszonytól, szólt Lala ünnepélyesen, akit ön tizenhárom évig csalt. Roncs. (Szenvedő hangon.) Nézze meg, hervadt arc, véres szemek, zilált vonások, ön dúlta fel, ez az ön műve, Kanavász, ne várjon tőle támogatást, mikor ön őt már régen elárulta -

Utoljára mondom, szólt Kanavász maradék erejével, menjünk és feküdjünk le, az izgalmat ne fokozzuk, holnap a dolgot a hatóság kezébe teszem -

Igen, feküdjünk le, ön képes lenne rá, azt hiszi, hogy Gitta csak úgy le tud feküdni és aludni és Fanny és én az egészet elfelejteni (szenvedélyesen), de elvetemült ember ön, igazán nem tételeztem volna fel, gonosztevő, mondja, nem gonosztevő ön? (Fenséggel.) Nem született hazug ön? Nem hipokrita ön? Mondja, nem gyilkos ön? Ördög (felsikolt), ördög (szemét eltakarja) -

(Kurva, suttogja Fanny, Kanavász kurva.)

Imádkozzék csak, Fannykám, ez az egyetlen, ami még ebben a házban használ. Pokol ez, pokol. Hiába (lelkendezve), hiába áldoztam fel magam! (Panaszosan.) De sejthette volna valaki, hogy már tizenhárom éve ilyen fertőben élünk, ilyen ember mellett (zokogva), mindig mondtam, ezen az emberen átok van, és mi életünket megmérgeztük (kezét tördeli), az ég irgalmazzon nekünk, boldogtalanoknak -

Térjen észre, szólt Kanavász árnyalattal hangosabban, és gondolkozzon, hiszen amit ön mond, az teljes képtelenség és igazságtalan. Gitta, kérem, szóljon -

Gitta sikoltozni kezd. Engem hagyjanak ki, nem akarok róla tudni, a fejem, a görcs -

A kereveten fetreng, és fejét nyomkodja.

Egyetlen szót, kérleli Kanavász, odalép, és kezét meg akarja fogni.

Gitta felsikolt. Ne nyúljon hozzám szennyes kezével -

Ingét a mellén tépdesni kezdte, amíg elszakadt. Hirtelen az egészet lerántotta és kiáltozott. A kereveten feküdt meztelenül, zokogott, csupasz combjával rugdalózott, aztán arcra borult.

(Segg, suttogta Fanny.)

Kanavász a kerevet terítőjét hirtelen ráborította. Platon, szólt fojtottan, azonnal takarodj -

Itt marad, sikoltotta Lala.

Platon, az ágyadba -

Lala odaugrott, és a fiú vállát megragadta. Itt marad, kiáltotta diadalmasan, legyen tanúja, sohase felejtse el, hogy apja milyen ember volt -

(Szar, suttogja Fanny, és keresztet vet.)

Ártatlanul kerültünk ebbe a fertőbe, kiált Lala, ehhez a gonosztevőhöz, mondja, ezredes, nem moral insanity ön? Van az emberi érzésnek önben még kicsiny szikrája? Tud még válaszolni kérdésemre? Azt hitte, hogy bűncselekménye sohasem fog kiderülni?

Gitta, kiált Kanavász, és a kerevet mellé térdelt, kedves Gitta, egy szót -

Gitta hanyatt vetette magát, a takarót ledobta, rugdalt, kezét az égnek feszítette. Menjen, ne nyúljon hozzám, pipogya, gyáva -

Még ez is, suttogja Lala, ezredes létére gyáva, milyen szégyen (komoran), nemcsak gonosztevő, még gyáva is, teremtő Isten, mikor fog ennek az embernek bűnlajstroma kimerülni? A sok szenny (karját kitárja) feneketlen -

Kanavász a takarót Gittára borítja, Gitta újra letépi, és pucéran rugdalózik.

(Kurva, segg, suttogja Fanny.)

Az égre kérem, szól Kanavász, fia előtt, meztelenül -

Csak legyen meztelenül, üvölt Lala, hadd lássa anyja szégyenét, aki tizenhárom évig ilyen hármasságban tudott élni, a bűnben, a gonosztevővel -

Elég, szólt Kanavász, és felállt. Most aztán elég legyen -

(Fanny keresztet vet.)

Elég? kiált Lala. Ön mondja ezt? Miért nem mondta ezt tizenhárom évvel ezelőtt?

Elég, szólt Kanavász fenyegető hangon.

(Fanny keresztet vet.)

Gitta felsikolt. A fejem, a fejem -

Takarózzon be, szól Kanavász.

Gitta hasra veti magát, karjára borul és zokog.

Kanavász betakarja.

Most már értem, szól Lala, az ön titkát, értem első házasságát is azzal a ledér nővel, de azt is, hogy miután azt tönkretette és elhasználta és eldobta, és bűnével összetörte, szemét a mi kis Gittánkra vetette. Ennek a karácsonynak kellett eljönnie, hogy ön lelepleződjék, mondja meg nekünk, most itt a felesége és fia előtt és Fanny előtt és előttem (felindulva), akik ártatlanok vagyunk, és az ön áldozatai (csuklik), mondja meg, (egyre élesebben), keresztény ember ön? Ezredes, hány asszonyt tett tönkre? Mondja (harsogva), istenfélő ember ön? Első feleségét és Gittát és azt a boldogtalan korcsot, a Dolorest tönkretette, mondja (öklét rázza), hányszor vétkezett ön a paráznaságban, hányszor taposta meg a szeretet törvényét, hányszor, mondja -

(Ötször, suttogta Fanny, és keresztet vetett.)

Csak imádkozzék, Fannykám, és kezét összekulcsolta, de ha mi ártatlanul is kerültünk ebbe a fertőbe, felelősek vagyunk, igen -

Elég, üvöltötte Kanavász.

(Ödönke, segíts, suttogta Fanny.)

Elég, bömbölte még egyszer. A szoba közepén állt. Azonnal távozzanak szobájukba -

Ez nem elintézés, sikoltotta Lala, üvöltözéssel -

Kanavász a vázát felkapta, és az asztal közepére csapta.

(Ödönke, segíts, suttogta Fanny.)

Poklot csinálnak ebből a házból, ordította Kanavász. A széket megragadta, és az asztalra sújtott, hogy az szilánkokra hullott. Poklot csinálnak itt, igen, gyáva voltam, és pipogya voltam, a számat mindig befogtam. Gitta mindig könyörgött, ne, ne, a béke, a nyugalom, tizenhárom évig nyeltem, az ég megmondhatja, hányszor akartam véget vetni -

Úgy, szólt Lala, igazi arcát megmutatta. Ördög (keresztet vet). Fanny, azonnal csomagolunk és elmegyünk. Még ezen az éjszakán. Hová? Mindegy. A fagyos utcán is jobb, mint itt, Gitta, öltözzön fel -

Gitta itt marad, szólt Kanavász.

Sátán, kiált Lala, karácsony ünnepén saját családját az utcára dobja ki -

Valótlant állít, ordított Kanavász őrjöngve, azt mondtam, hogy szobájába menjen -

Valótlant, sikoltott Lala, és fejéhez kap. Nekem! Nekem ezt mondta? Soha valótlan szó számat el nem hagyta! Hallotta, Fanny? Becsületemben gázol, ez a hitvány, ez az aljas -

Távozzék, kiáltott Kanavász tombolva.

Fanny, szól Lala erőtlenül, és a székre roskad. Fanny, nem bírom már, vezessen ki, vezessen -

Fanny fölsegítette.

Jó gyermek, suttogta Lala, és Fanny fejét simogatta. Csuklik, zokog. Megmaradt nekem, egyedül maradt, ketten maradtunk, szegény gyermekem, Isten irgalmazzon nekünk -

(Ödönke, suttogta Fanny, Ödönke is.)

Igen, Ödönke, rebegte Lala, ó, a Braquilleux-idegem (tomporát fogja), Fanny, készítsen meleg borogatást, micsoda karácsony, a szeretet ünnepe -

A Rakoncátlan masamódok következő fejezete szerint Kanavász Antal ezredes még karácsony előtt lakást bérelt, azt hirtelenében be is bútoroztatta, ruháit és használati cikkeit becsomagolta, Gittával és Platonnal a házból elköltözött. Nehogy azt mondják rólam, az utcára tettem őket, a házat használják, sőt legyen az övék, nekik adom, de lábukat az én lakásomba ne tegyék, érti, drága Gittám, itt majd fejgörcsei elmúlnak, pihenjen, a laktanyában tisztiszolgát vettem, ha akarja, tartson cselédet, pihenjen, nézze, tudja, mit hoztam? Kávét! Tizenhárom éve nem ittam kávét. Nem nagyon szeretem, de most mégis vettem, mert már tizenhárom éve nem ittam, és bort hoztam, azt fogunk inni szabadulásunk örömére, ittam is egy kicsit (fel-alá járkál), egészen részeg vagyok, a lakást majd kicsinosítja, ehhez én nem értek (leül, lábát felrakja), végre itthon érzem magam (köp), és nem kell a számra vigyázni, és azt mondom, amit akarok, a hétszentséges anyja valagát (köp), haha, nem óriási? Mondja! (Felugrik, sarkantyúját pengeti.) Drága Gittám (Gittát felkapja), huhh (fenekére üt), jól a seggire vertem az én drága Gittámnak (felkapja, lóbálja), tudja, ittam, végre ittam, egészen leszoktam róla, és a fejembe ment, nem baj (járkál), óriási -

Mondja, szól Gitta, ön tényleg részeg?

Nem, egyáltalán nem, a fejembe szállt, nem is annyíra a bor, mint az, hogy szabadnak érzem magam. Tizenhárom évig rossz lelkiismerettel éltem, nem mintha valamit elkövettem volna, hühh, a vén fosos, a húgyszagával, igazán nem követtem el semmit, de mindig bűnösnek éreztem magam, most pedig egyszerre olyan lettem, mint a többi ember -

Mégis részeg, mondja Gitta.

Nem vagyok részeg. Ugye nincs fejgörcse?

Nincs -

Nemsokára magához tér, idejét a kis Platon nevelésének szentelheti. Semmit se dolgozzon, a tisztiszolga majd takarít, ügyes ember, Patajnak hívják, jó modora van, reggel hétre itt van, este kilencig rendelkezésére áll.

Részeg, mondja Gitta, és feláll.

Nem vagyok részeg (köp). Csak nem bírok magammal. (Fel-alá járkál, sarkantyúját pengeti.) Az anyja keserves vén banya, elég volt -

Most megyek, szól Gitta reszketve, megyek és lefekszem -

Helyes, fáradt, lefekszik. Aludjon jól, majd meglátja, holnap még jobban lesz, ebédre bort fogunk inni -

Hogy megint berúgjon?

Kanavász nevet. Nem vagyok berúgva! Elég volt a fegyházból, kínomban sokszor petróleumot pisáltam (hahotázik), hallja?

Megyek, szól Gitta ijedten. Jó éjszakát -

Nem, Gittának másnapra sem volt fejgörcse, étvágya is volt, húst evett, és fél pohár bort ivott meg Szalvátor vízzel, és jól aludt, de nagyon csendes volt, és amikor Kanavász fel-alá járkált, ijedten nézett, nem ittam semmit, szólt az ezredes, igazán nem (rálehel), úgye érzi, hogy cseppet sem, csak jól érzem magam -

Valami hiányzik, szól Gitta halkan.

Másnap se volt fejgörcse, egész újévig.

Angyalkám. Patajt küldje el a levéllel nénjeihez, kívánjon nekik boldog új évet. Itt a kártya, már megvettem, nézze, Boldog új évet, 1914. Már aláírtam, írjon néhány kedves sort, semmi értelme, hogy haragot tartsunk -

Gitta szótlanul ül.

Kanavász fel-alá járkál, megáll, nyújtózik. Az a vén csoroszlya, szól harsogva. Én nem haragszom. (Nevet.) Most még ne menjen el hozzájuk. Később. Én is elmegyek. Néha nekem is hiányzik az a pállott húgyszaga -

Vízkereszt is elmúlt, a kártya elment, válasz nem jött. Haragusznak? Majd megbékülnek, nem baj. Ugye nincs fejgörcse? Sokkal jobb színben van, arca kisimult, csak nagyon csendes. Valamije hiányzik? Akar színházba menni? Társaságba?

Nem, nem. Olyan furcsa. Olyan üres -

Persze, egész életében velük együtt volt, azokkal a pisisekkel. Nem önnek valók. Hervadt vén szüzek, menjünk színházba -

Lefekszem -

Jó, pihenjen -

Kanavász sarkantyúját pengeti és fütyül.

Amikor másnap Kanavász hazajött, Gitta nem volt otthon. Platont is magával vitte.

Kofferrel ment, jelentette Pataj, az idős hölgyekhez.

Úgy, szólt Kanavász.

A kályha mellett állt. Kofferrel ment. Platonnal. Az idős hölgyekhez.

Fejgörcseiről nem tudott lemondani.

Pataj ! Hozzon egy üveg bort -

Bort -

Erőset, badacsonyit, somlait -

Az idős hölgyekhez ment. Kofferrel. Platon. Az idős. Kofferrel. Nem tudott. Koffer. Platon ment, fejgörcs. Hölgyekhez. Lemondani. Az idős hölgyekről nem tudott lemondani. Fejgörccsel ment. Az idős Platon kofferrel. Platonról nem tudott lemondani. A hölgyekkel ment. Az idős koffer. A kofferről nem tudott lemondani. Platon, fejgörcs. Az idős hölgyek. Lemondani. Lemondani. Lemondani.

Kanavász a kályha mellett állt. Lemondani. Arca rángatózni kezdett. Lemondani. Szemét behunyta. Lemondani. Sírok? Úgy látszik. Lemondani. Fejgörcseiről nem tudott lemondani.

Parancsoljon, ezredes úr.

Köszönöm, elmehet.

Lemondani. Kofferrel ment az idős hölgyekhez.

(-)