Nem a világos értelmű, érdektelen öreg bölcs
„Az őskorban a mérvadó szó és a tisztelet az érett emberé és
a higgadt öregségé volt. Ez volt a példa. Most a fiatal, testileg erőteljes
ember részesült előnyben, mert a szellemi higgadtságra és érettségre senkinek
sem volt érzéke. A higgadtságot félretették, és helyébe a szenvedélyes mohóság
lépett. A meggondolás megszűnt, és helyét a lázongó forradalmiság követte. A
gondolatra már senki sem hallgatott, mert az eszménykép a forró vér lett. (…) A
szemlélődő nyugalom után a cselekvés heve következett. A tett erejét kezdték
csodálni. A közösség példaképe nem a világos értelmű, érdektelen öreg bölcs
lett, hanem a tevékenységében égő harcos.
A tudást, a nyugalmat, az önmegtagadást, az erényt felváltotta a becsvágy és a dicsőség után való szomjúság. Azelőtt a magányos hallgatás volt az élet legmagasabb színvonala; ennek felelt meg (…): a szellemi fölény; ennek felelt meg (…) a szent koldus. Most minden a nyilvánosság felé kezdett tolongani: verseny, látvány, piaci vásár, színház: felület, történet lett az emberi lét.”
Hamvas Béla (Scientia Sacra)
A tudást, a nyugalmat, az önmegtagadást, az erényt felváltotta a becsvágy és a dicsőség után való szomjúság. Azelőtt a magányos hallgatás volt az élet legmagasabb színvonala; ennek felelt meg (…): a szellemi fölény; ennek felelt meg (…) a szent koldus. Most minden a nyilvánosság felé kezdett tolongani: verseny, látvány, piaci vásár, színház: felület, történet lett az emberi lét.”
Hamvas Béla (Scientia Sacra)